Hírek

Megjelölt halakkal is emlékeznek a rapsic által megölt szigetvári horgászra

 Családja, barátai, tisztelői vettek végső búcsút Balogh Lászlótól, akivel egy tetten ért rapsic végzett a napokban.

– Meghalt. De miért? Nem akart ő elmenni! Elvették az életét, erőszakkal! Egy orvul elejtett vad miatt...

A Domolos-Zsibót Horgászegyesület elnökének szavait messzire viszi a feltámadó szél a domolosi tó partján. A gyászoló tömegben senki sem tudja a választ, senki sem talál értelmet az egy hete történt tragédiában. A könnyes szemű családtagok, barátok csak azt tudják, hogy Balogh László nincs többé.

– Péntek délelőtt jött a telefon, hogy egy vadászt lelőttek. Először nem akartam elhinni. Csak reménykedtem, hogy nem ő, nem a mi Lacink volt az. Aztán már nem maradt kétség.

Heninger Zsolt, a Domolos-Zsibót HE elnökének a gyászbeszédéből lassan kibontakozik egy rövid, de annál szebb élet, amelynek középpontjában mindig a természet állt.

Sokan gyűltek össze tegnap a tó partján, hogy végső búcsút vegyenek Balogh Lászlótól – ez a vidék volt az egyik kedvenc horgászterülete

Balogh László szerette és védte a természetet, nemcsak horgászott, gombászott vagy agancsozott, de odafigyelt arra is, hogy az erdőket, tavakat, és a benne élő állatokat ne érje kár. Az ő keze munkája a fedett terasz is, ahol most a ravatala áll. Sok rekordhalat fogott, a domolosi tó legnagyobb halának kihorgászása is az ő nevéhez fűződik. Csaknem minden fajtából fogott kapitális példányt: a legnagyobb harcsája hetvennégy kilós volt, amurokból több tizenöt kiló felettit is szákba terelt, és egy nyolckilós süllővel is büszkélkedhetett. Hamarosan lesz egy horgászverseny, amelyen ő is szeretett volna részt venni, ezért a minden évben megrendezendő eseményt mostantól Balogh László-emlékversenynek hívják majd. Az egyik horgásztársa által kifogott két harcsát pedig megjelölik, majd visszaengedik a vízbe – ha bárki kifogja majd valamelyiket, tudni fogja, hogy kinek az emlékét őrzi, és visszadobja a tóba, hadd nőjön nagyra, hadd váljon sok más horgász örömére.

Az egyesület elnökének beszédét két másik is követi, amelyek rámutatnak: hiába ismerte az egész ország a kapitális fogásairól, ő szerény és csendes maradt, tudását szerette másokkal is megosztani. Halála olyan érthetetlen és hihetetlen, hogy a búcsúzás végtelenül nehéz. Talán ma még a kedvenc folyója, a Dráva is csendesebben folyik miatta... „Minden másodpercben meghal egy ember, akár a csillagok, melyek kihunynak az égen. Valójában minden egyes ember halála maga az ember tragédiája.” A gyászbeszédek alatt csak a szél zúgása hallatszik, a búcsúztató elején felavatott emléktábla márványlapján megcsillan a lemenő nap fénye. A táblát az elhunyt barátai állították, hogy ezentúl mindig kint lehessen a tónál, hogy akik lejönnek horgászni, itt találkozhassanak vele, leülhessenek mellé beszélgetni, ahogy egykor tették.

Érthetetlen gyilkosság: megölte a tetten ért rapsic

Balogh Lászlóval március 16-án végzett egy orvvadász Magyarlukafa közelében. A természetkedvelő férfi egy vadász barátjával az erdőt járta, amikor szarvastetemet fedeztek fel. Ezután észrevették a rapsicot is, aki autóval próbált elmenekülni. A két férfi üldözőbe vette őt, később megálltak, és mindhárom férfi kiszállt a kocsikból. Az orvvadász ekkor elővette a fegyverét, és tüzelt. Balogh Lászlót gyomron lőtte, majd amikor meglátta, hogy telefonálni próbál, visszament, és átvágta a torkát. Balogh László társa futásnak eredt, tíz-tizenöt métert tett, amikor őt is hátba lőtte a tettes, aki ezután elhajtott. A rendőrséget és a mentőket végül a sebesült vadász értesítette, de Balogh László életét már nem tudták megmenteni.

A gyilkost Szulimán határában elfogták. P. Márióról kiderült, hogy büntetett előéletű – korábban többek között közokirat-hamisítás miatt javasolt vádemelést a rendőrség – a házkutatás során több tíz kiló vadhúst találtak nála. A több emberen elkövetett emberölés kísérletével gyanúsított férfi beismerte a bűncselekményt. Azt mondta a rendőröknek: megbánta, amit tett, de azt már nem lehet visszacsinálni.

forrás:bama