Hírek

Egy felejthetetlen nap az Amígó öreg pontyaival

 A munkahelyen sikerült kiharcolni néhány nap szabadságot, tehát szerdán peca. Alig vártam, hogy kikapcsolódhassak, tehát ami fér minden a kocsiba, rakós bot, versenyláda, és még sokan mások.

Szokás szerint napfelkelte előtt érkeztem, legalább kibeszélgettük magunkat Petivel. Éjszaka telihold volt, úgysem tudott igazán aludni senki, inkább horgásszunk. Előbb a fenekező zúg be egy ígéretes helyre, majd elkezdem összerakni a rakóst, mert én bizony ma rakóssal akarok pontyot fogni az Amígón.

 Közben érkezik egy szomszéd is Robi, nagyjából egy sávot horgászunk fenekező készséggel. Míg a rakós bot etető topszettjével bejuttatom az ínycsiklandó magokat, szemest, addig bizony a fenekező készség „elfüstöl”. Izgatottan vágok be és már tudom is, nem egy ifjonc ponty kapott a horogra, hanem egy öreg matuzsálem, húz is rendesen. Pillanatok alatt tudatosítja velem a ponty, hogy egyelőre itt nem én diktálok, itt ő a főnök, jelzi is ezt a folyamatosan recsegő fék.  

 Végre egy idő elteltével közelebb ér és becsúszik a szákba, nagy megnyugvásomra, a hatalmas töves. Ez aztán a hal!

Több mint 11 kiló, ez jó fogás így reggeli kezdetnek. Persze azt hihetnénk, hogy most megnyugodhatunk, dehogy, most meg Robi botja jelez kapást. Rendesen megdolgoztatja a ponty, izzadnak is mind a ketten ő is, meg a ponty is. Hatalmas 10 felett tükrös a tettes. Értetlenül nézzük a tógazdát mosolyogva, mi ez a nagyponty forgalom? Úgy tűnik ez olyan nagyhalas nap lesz! 

Újra bedobunk és várjuk, hátha újabb élmények következnek. Közben a rakós botos etetés elképesztő módon beindul, egymás után jönnek a pontyok. Nem győzöm dícsérni a befűzött 1,3 gumit, ez aztán a teljesítmény. Néha azt sem tudom, hol jár  a hal, de a hal akkor is meg lesz, ha reménytelennek gondolom, a finom szerelék miatt. Ma minden sikerül, mosolygok magamban. Hirtelen kapás van a Robi botján, meg az én fenekezőmön is. Egyszerre vágunk be és egyszerre is fárasztunk, ráadásul két nagyponty a horgainkon? Igen, fárasztás párosban. Előbb a Robié lesz szákolva, aztán az enyém, most nekem jut egy gyönyörű tükrös, Robinak meg egy termetes nyurga „jár”. 

Elképesztő ez a mai nap, a tógazda pedig csak mosolyog. Teheti is, van mire büszkének lennie, nem hogy pontyot fogunk, de mekkorákat? Élmény fogni őket. 

 Újra tolom a csemegét a pontyoknak poharazva, kender-kukorica mix megy be 11 méterre. Önfeledt szórakozás folytatódik a rakósssal, közben fél szemmel mindig odanézek a másik botra.

Hátha megint…Jól gondoltam, szinte telepatikusan előidéztem, hogy kapás legyen, a zsinór belazul. Bevágás és a hal baloldali politikai irányvonalat mutatva, balra húz. Pillanatok alatt kész a képzeletbeli kifli, a bokrok alól kell kicsalogatnom őkelmet jó hosszan.

Végre megvan a hatalmas töves. Talán ez a mai nap fénypontja, hisz mindjárt vége is a napnak…

 Persze ne gondoljuk, hogy csak Robival mi ketten húztunk nagyokat! Összesen ma az Amígó tavon 14 darab 10 plusszos ponty került matracra, egy fotó erejéig.

 Tisztelet Tógazda, mindenki nevében mondom, köszönjük!

Harangi Csaba