Címlap

Nincs helye a pazar horgászgyűjteménynek

Olvasóink értékelése:  / 0

Készült: 2015. június 14. vasárnap, 00:34

Becsült értékének töredékéért árulja párját ritkítóan gazdag horgászcikk- és kellékgyűjteményét a balatonalmádi Gönci György. Egyelőre azonban nem talált olyan aspiránst, aki/amely vállalta volna, hogy a több száz tételből álló, számtalan sport- és technikatörténeti kuriózummal dúsított kollekciót egyben, méltó körülmények között közszemlére bocsátja. Ez a feltétele ugyanis annak, hogy a tárgyegyüttest a reálisnak tartott 8-10 milliós összeg helyett 2,5 millióért felpakolják.

Gönci 1984-ben tett szert első kincsére, egy akkor 40 éves D. A. M. Quick Finessa orsóra; 80 forintért zsákmányolta. A horgászboltja pultján helyezte el nagy hirtelen, de ki kellett ugrania a postára, és mire visszatért, híre-nyoma sem volt a műremeknek; a lánya kitette a kirakatba, és nagyjából két perc múlva túl is adott rajta – igen elégedett volt, mert egy kerek húszast fogott az üzleten, Göncit viszont kis híján megütötte a guttmann. Hamar magához tért persze, és attól kezdve fékezhetetlen szenvedéllyel járta a Ráckevei-Duna-ág beállóhelyeit, hogy régi eszközöket vegyen vagy cseréljen.

1991-ben Almádiba helyezte át magát és horgászboltját. A 2000-es évek elejére már több száz különlegességet mondhatott magáénak. A közönség először 2006-ban, a helyi Pannónia kultúrházban láthatta egy hónapig a kiállítást, szép sikere volt.

Akkora, hogy az önkormányzat nem sokkal ezután felkérte: hozza be a ház szuterénjébe a gyűjteményt, egyúttal pedig legyen a gondnoka az ugyanott (állami támogatásból) akkorra már jó pár éve berendezett, úgynevezett Vízimúzeumnak, némi díjazás fejében.

Az elhivatott gyűjtő kapott az alkalmon, felszámolta horgászboltját, és durván 700 ezer forintból kialakította a tárlatot. Szép évek jöttek ezután. 2013-ban azonban kiderült, hogy lejárt a Vízimúzeum működtetésére kiszabott tíz év, az önkormányzat nem óhajt hosszabbítani, így az egész attrakciót felszámolná. Gönci György úgy döntött, menti, ami menthető, és eleget téve a hatvani Grassalkovich-kastély (múzeum) régi kérésének, a kollekció egy részét tisztes összegért átadta az ottani vadászati kiállítás részére.

Ősorsó és tőrpenge

A különlegességek felsorolását éppen csak, hogy megkíséreljük, mert esztendőre se érnénk a végére. Gönci birtokába jutott egyebek mellett egy példány a minden orsók ősének tartott, százéves, fából és sárgarézből készült Nottingham orsók közül, egy ugyancsak évszázados darab a világhírű Hardy orsószériából, megvan neki az első magyar gyártmányú peremfutó orsó (1938), őriz egy darabot az 50-es években Csepelen, acélcsőből készült horgászbotok közül, van tőrpengéből kialakított botja, sőt egy olyan is, amelyet ügyes kezű tulajdonosa egy szovjet harckocsi alumínium rádióantennájából alakított hatékony horgászeszközzé.

Büszke gazdája egy sor szintén igen öreg tonkinnád- és bambuszbotnak, mi több, egy végképp nagyon ritka tengeri borsnád botnak is, amely lassan megéri a nyolcvanat is. A kollekciót kisebb kiegészítők (például kézzel készült öreg úszók), régi hálók, remek halpreparátumok és egy hatalmas dokumentumgyűjtemény – több évtizedes horgászújság-évfolyamok és katalógusok – teszik teljessé.

A teljes gyűjteményt 22 millióra taksálták. Kicsit később megint jött egy hír: a polgármester, a kultúrház-iga zgatóval ellentétben úgy látta, mégiscsak megvan a maga helye a kiállításnak a városban, ezért maradjon. Hősünk újra elkezdett gyűjteni, ám tavaly novemberben eldőlt: a tárlatnak mennie kell. Január elejére a csupasz falig kiürítette e termeket.

Mint a település aljegyzőjétől, Kovács Piroska Rózsától megtudtuk, a költözésnek három indoka volt: úgy találták, hogy a gyűjtemény az induláshoz képest összezsugorodott (ennek okát lásd feljebb – a szerk.), emellett a kiállítás nem felelt meg a múzeumi követelményeknek, valamint „felmerült az igény, hogy a helyiség új funkciót kapjon”. A szuterénben ma játszóház működik.

A Gönci-kincs szétszórva, egy padláson, egy garázsban és egy setét sufniban pihen.

Kiállító kerestetik.

forrás:nol.hu