Hírek

Horgászforradalom!

 Nyolcezer debrecenit érint! A víz állami tulajdon, abból a halászati jog birtokosa szinte semmit nem fizet, de horgászaink 10-20 ezreket fejenként.

  Sokszor mondják nem horgász ismerőseim, mikor halat akarnak kunyerálni, könnyű neked, csak kimész a vízpartra, és fogod a szebbnél szebb halakat, telerakod a mélyhűtőd. – Ez hobbi, árat ne számolj – felelem. – A tengerparti nyaralásodon, te a sósvíz köbméterdíján gondolkodsz? Miért fizettél ennyit érte? Élményt vettél, nemcsak sós vizet. Otthon a kádban buszjegy árban megúsztad volna százezrek helyett! A legdrágább hal a horgász által megfogott! Nem csak a hal a lényeg, hanem az vízpart és a kalandok, együtt lehetünk a családdal, barátokkal. A befektett időt, több tízezres díjat, üzemanyagot, átlagban szintén tízezrekben mérhető felszerelést számolva arra juthatunk, hogy egy kiló, horgász által megfogott hal, kétszer-háromszor drágább a boltinál. Az államkasszát meg tömjük az áfával. Országunkban 340 ezer igazolt horgász van, Debrecenben közelítőleg 8 ezer. Érintett családtagokkal együtt több mint 1 millió ember (így vagy úgy) nem közömbös a vízparti történésekkel kapcsolatban. 

Abnormális viszonyok 

A forradalmak általában tavasszal törnek ki, így vannak most ezzel a vízpartokat járó emberek is, mert  50 év után nagy fordulat, változás lehet kedvenc időtöltésükben. Rövidesen korszakalkotó törvénymódosítás történhet. Miért? Március 26-án vitanapot tartanak Budapesten; „szakmai” és nem szakmai érveket várnak honatyáink. A törvényalkotási folyamat lépcsőjét kell megjárniuk, egyeztetni kell az érintett szakmai képviseletekkel  (MOHOSZ, Haltermelők Szövetsége stb). Az Országgyűlés tárgyalni fogja az új halászati (horgászati) törvényt. A jelenlegi helyzet a természetes vizeinken tarthatatlan. A halászati jog birtokosa a Duna, Tisza és vízrendszerének, több millió hektár vízterületnek, a volt Halászati Szövetkezetek utódai, magán tulajdonú kft-k. Valamikori pályázatokkal legalizált abnormális viszony a jelenlegi helyet, hiszen közel 16 cég adhat ki horgászterületi engedélyeket több százezer horgász számára. A víz állami tulajdon, abból a halászati jog birtokosa szinte semmit nem fizet, de horgászaink 10-20 ezreket fejenként a cégeknek. 

A halászati cégek haltermelésük nagy részét a multi kereskedelmi láncoknak és a horgász kezelésű tavak kezelőinek adják el. A horgász mennyiségi és méret korlátozás betartására kötelezett; a halász mennyiségre nem. A cégek tovább albérletesítik jogaikat a varsás halászoknak. Semmi nem kötelezi őket, hogy azonosíthatók legyenek hálóik. Aki vízen jár, csak azt látja, varsa varsa hátán. Gyors apadás idején fel nem nézett varsák fehérlenek a döglött halaktól. A varsa nem szelektál védett és nem védett között. Ott döglik mind. Ez állatvédelem? Egyesek hagyományőrző tevékenységnek titulálva, legalizáltnak akarják továbbra is elfogadtatni a varsát és hálózást. Van a Tiszán olyan terület, ahol a Hortobágyi Nemzeti Park éves horgászati tilalmat rendel el, de halászni lehet. Ellenőrizni a halászati jog gyakorlója jogosult. Én 30 év tiszai horgászat során még nem találkoztam halászok ellenőrzésével, horgászokéval se nagyon. Sorolni lehetne a megütközést keltő dolgokat és az érdekellentétek sorát. 

Mi lehet a jövő? 

Nyugat-Európában a természetes, édes vizeken a kereskedelmi halászat megszűnt. A halászat hiánya miatt sok ott a hal, kalandvágyó magyarjaink ezért is mennek ki a Pó és Ebró folyókra. Ott bizony a horgászturizmusból nagyon sokan megélnek, és nem rosszul. 2014-2015-ben lejár a természetes vizekre a cégek szerződése. El kellene gondolkodni, hogy néhány cég lobbiérdeke a fontosabb vagy 1 millió ember és a természetvédelmi szempont? Sok horgásszal beszélve és az egyik legnagyobb debreceni egyesület vezetőségi tagjaként nyugodtan mondhatom, mindenki a természetes vizek halászatának betiltása mellett van. A tavak, zárt rendszerek maradjanak a haltermelők, kft.-k működési területei. A régió halászati hatóságai adhatnák ki a területi engedélyeket hasonlóan az olaszországi példához, és a befolyt pénzből normális ellenőrzéssel, természetvédelmi őrszolgálat létrehozásával rendet tehetnének. Most a halőr a puskás embernek nem szólhat, és fordítva, de a tilosban tüz gyújtók, szemetelő vízitúrázók kit érdekelnek? Ezen vadász-horgász-természetvédelmi őrökön kívül a több milliárd forintos éves bevételből akár természetvédelmi tevékenység is finanszírozható lenne: például új vizes élőhelyek rehabilitációja, holtágak megnyitása, halasítás stb. 

Várom a horgászforradalom utolsó csatáját eredményét, azaz az új törvényt. Ha a halászat maradt benne, a pénzzel bőven rendelkező cégek lobbiérdeke győzött. Ha az állam visszaveszi a természetes vizek gondozását, 1 millióan nyertünk.

Horváth Zoltán