Hírek

A világ szégyene: horgásztól vesz halat a balatoni vendéglős

 Halat a horgászoktól? Honnan kerül a balatoni hal az éttermek asztalára? E kérdésre kendőzetlen őszinteséggel válaszolt egy balatonboglári étterem konyhafőnöke széles nyilvánosság előtt, a köztévé Gasztroangyal című műsorában.

A riporter kérdésre, hogy „honnan származik a hal, hiszen a napi ajánlatukban is szerepel például fogasétel?”, azt felelte: – Nehéz a beszerzés, de előszeretettel szerzek be például horgászoktól.

Megnéztük e tóparti vendéglátóhely étlapját, s ezen a fogasfilé szerepel olívaolajon sütve, parajos házimetélttel, aszalt paradicsommal, mindez 3390 forintért.

Nem kerülték el a tévéműsorban elhangzottak a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. illetékeseinek a figyelmét sem. „Kihez kellene imádkoznunk, ha már az „angyalok” sincsenek a pártunkon?” – kezdődik a társaság honlapján is olvasható reagálás. – Legalábbis a Gasztroangyal. A gasztronómiai műsor vezetőjének persze nem kell ismernie a balatoni horgászrendet. Egy vendéglőben viszont pontosan tudni kellene a nyersanyagbeszerzés szabályait, amibe az élelmiszerhigiéniai előírások mellett a „feketén”, számla nélkül vett hús tilalma is szerepel. Sajnos, újra visszaigazolást kaptunk arról, hogy a Balatonból kikerülő halat illegálisan értékesítik, pedig a balatoni horgászrend kimondja, hogy „a horgászzsákmány eladása, gazdasági jellegű cseréje szigorúan tilos”.  Ennek alapján a vendéglőkben árult „balatoni halételek” alapanyagát legálisan kizárólag társaságunktól, valamint viszonteladóinktól lehet beszerezni.” 

Utánaszámolt-e valaki, hogy egy nyári idényben egyetlen balatoni vendéglő hány porció „balatoni fogast” árul ki? – feszegeti tovább a témát a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. Majd úgy folytatják: „És vajon mennyi törvényes süllőbeszerzésről van számlája? Amit mi tehetünk: a horgászrendünk betartatása, amelyet – egyebek mellett – éppen az illegális halértékesítés megakadályozására szigorítottunk 2012-től. De az idézett példa arra is rávilágít: szükség van a halőrzés további erősítésére.

S arra is, hogy a hatóságok pontosan tudják ellenőrizni, honnan is származik az étlapon szereplő hal. Mert az illegális halkereskedelmet – ami az orvhalászatnak/orvhorgászatnak is fő mozgatója – a kereslet oldaláról lehetne igazából megfogni.”

Csapody Balázs, a számos szakmai elismerést kivívott balatonszemesi Kistücsök étterem tulajdonosa a halgazdálkodási társaságtól vásárolja a balatoni halat. – De még bennünket sem tudnak teljes mértékben kiszolgálni – jegyzi meg. – A halászat kérdését jó volna végre rendbe tenni. Teljesen természetes volna szerintem, hogy a zrt. lássa el balatoni hallal a tóparti éttermeket, halsütőket. Vagyis annyit halásszanak, hogy erre a célra is jusson és a horgászok se háborogjanak. Ehhez persze ilyen mennyiségű halat is kellene telepíteniük. Nem értem, miért csak a horgászlobbi érdekei fontosak. Az „ínyenclobbié”, a gasztronómiai, a turisztikai lobbié nem? A világ szégyene, hogy a Balaton partján nem lehet balatoni halhoz jutni, a világ egyetlen más idegenforgalmi régiója sem engedhet meg ilyet magának; itt is egymást kellene hogy érjék a halpiacok, a halárusító helyek, akár csak a tengerparton.

Csapody Balázs szerint egye nagyobb az igény a turisták körében, hogy megkóstolják a régió jellegzetes ízeit. S a Balatonnál ide tartozna a jófajta borok mellett a fogas, a keszeg is. – Halgasztronómiát lehetne erre építeni a Balatonnál, újabb vendégeket csalogatva – így a balatonszemesi éttermes. – Nonszensz, hogy mi nem élünk ezzel a lehetőséggel, ehhez képest a Fertő-tó osztrák oldalán ez jól működik. Ott vajon hogyan lehetséges? Arra is kíváncsi volnék, a Balatonra érkező turisták, üdülőtulajdonosok között mennyivel több a horgász, mint az, aki halat venne a halpiacon, balatoni halat enne egy étteremben, egy halsütőben? Amennyiben a halgazdálkodási zrt. nem tudná ellátni az éttermeket, akár a pecások is kaphatnának az őstermelőkhöz hasonló jogosítványt arra, hogy a kifogott hal bizonyos részét értékesíthessék.

forrás.sonlinme.hu