Hírek
Januári pontyozás, matchbotra hangolva
Elérkezett az új esztendő 2012. Az ember kissé pesszimistán kezd neki ennek az évnek, a hogászaton kívül, semmi jó dolog nem történik az országban. Sajnos leszögezhetjük az egyszerű családok, emberek próbálnak megélni, de most nem egyszerű az élet. Akkor hát feledtessük a sok rosszat, egy január elejei pecával Rohács Peti és én.
Már a hét közepén telefonon egyeztettünk és biztosan látszott körvonalazódni, hogy pontyozni fogunk, január ide vagy oda, nem érdekes. A nagyhegyesi Daru tavat választottuk ki célállomásként, hisz van benne ponty és kárász elég, csak meg kell őket találni és táplálkozásra bírni, legalább egy-két szem csonti erejéig.
Mosolyogva fogunk kezet Petivel és nézzük a még csillagos eget, szép tiszta időnk lesz. A megérkezés után felbukkan a narancssárga korong és köszönt bennünket a parton, 2012.január 7-én.
Biztos azt gondolná valaki, nem vagyunk normálisak, matchbotokat veszünk elő a botzsákból, a keverőedényben hidegvízes etetőanyag van, valamint a dobozkákban csontik nyüzsögnek. Se hármas horog, se csukázó felszerelés, ilyesmivel nem készültünk.
Előbb egy-egy feederbotot dobunk be, majd megkezdjük az igazán tudást igénylő felszerelés összeállítását, matchbotok következnek. Eléggé különbözik egymástól a két etetés, már az elején látszik, én kétszer annyit lövök be mint Peti, valószínű nem volt jó ötlet ennyire alapozni, de majd menet közben kiderül. Persze azt tegyük hozzá a Peti gombócai pofátlan módon telibe találják az úszó antennáját, kivétel nélkül, ja kérem, aki tud az, az tud…Én még csak szeretném olyan pontosan, de közelít azért.
Jól kezdődik, egy-egy kárász mindkettőnknél, halunk már van, nem mondhatjuk, hogy nem fogtunk semmit. Aztán Peti etetése elkezd élni, szinte varázsütésre érkeznek a kárászok, kezdi is aprítani őket folyamatosan. Az én etetésem is van hal, de alig látható maszatolós kapások vannak, amiket alig tudok megkülönböztetni, ez egész felszerelés nem elég érzékeny. Ilyenkor jó a barát, mert megoszt mindent amije van, most épp a horgásztudását. Összenézzük a két felszerelést, van különbség rendesen, de nem zsinórvastagságban, vagy előkében dehogy….
Fény derül a finom felszerelés titkára, nincs is rajta ólmozás, a waggler úszó rézlamellával van beállítva, a felszerelés végig üres zsinór, mindössze egy miniforgó van alul, ahhoz csatlakozik az előke! Az egész felszerelésemet levágom egy mozdulattal és újraszerelem, ahogy most a víz és halak viselkedése kívánja, már ha halat akarok fogni, ugye…
Persze a szerelés közben Petihez megérkeznek a pontyok, egyiket szákolja a másik után.
Nevetünk és nem hisszük el, hogy januárt írunk. Kihasználom az alkalmat, fotózom, a barátomat fárasztás közben, szinte sorba állnak a pontyok az etetésen. Egy-egy bevágás után, riadt halak úsznak szét, „V” betűt vágba a vízbe.
Most már kész a felszerelés, már húzom én is a kárászt. Be kell ismernem a „szuperérzékeny” matchbotos felszerelés a halakhoz az út ma, csak így lehet megfogni őket. Mondjuk, erre a meggondolatlan kifejezésre rácáfol a feederbot, mert viszi valami a zsinórt. Egy pofás potyka a bűnös, jó hogy erre járt.
Vissza a matchbothoz, hátha betoppan egy ponty is… Csak mondani kellett, úgy eltűnt az úszóm, mintha ott sem lett volna. Bevágom és hosszan kezd citerázni az orsó, jó hal van a horgon., nyugodtan fárasztom, van idő, ráérünk. Több mint biztató a tenyeres farokúszó megvillanása, nyurgaponty lesz, azt már tudjuk. A nagy forgolódásban megtekeredik a hal testén a zsinór, a horog ugyan a szájában van, de most a bot az oldalvást emeli meg a halat szákolásra. Mielőtt a szákba fordulna a zsinór kiszabadul a hal testéről és a horog kivágódik a hal szájából, majd fáradtan úszik tova…
Nem bosszankodom, megfogtam, ott volt láttam, pont így engedtem volna vissza, mint minden halamat.
Még fogunk néhány halat, majd megnézzük a naplementét és elégedetten indulunk haza, hogy folytassuk a munkával teli hétköznapokat és legközelebb újra visszajöjjünk, egy téli pontyozásra…
Harangi Csaba
Fotó: Harangi Csaba és Rohács Péter
( forrás: www.horgaszfirkasz.hu )