Hírek
2. Amígók párbaja
Elnézést kell kérnem mindenkitől a késedelemért. Sajnos nem kellemes dolgok akadályozták meg, hogy időben megírjam e rövid beszámolót a 2. Amígók párbajáról.
2011. szeptember 17-én, reggel hat órakor igazi ősz fogadott bennünket, köddel, kellemetlen hűvössel. Aki otthon hagyta a pulóvert, rosszul tette! Didereghetett a sorsolás ideje alatt. A rövid bevezető után gyorsan kisorsoltuk a helyeket, s lehetett készülni, pakolni, horgot hegyezni.
Ezen a napon a lényeg a match szón volt. Ahhoz, hogy kellőképpen kiegyenlítsük az esélyeket, kizártuk a többi horgászeszközt. Még így is látszott, mennyire másként horgásznak az egyes emberek. Ki a kisebb halakra, ki a nagyobb pontyokra „hegyezte” ki felszerelését. Láthattunk tizenkettes főzsinórtól, húszasig mindent, de az előkék és horgok skálája szinte végtelennek tűnt.
Pontban nyolc órakor indulhattak el horgászni a giliszták, csontik, kukoricaszemek és pelletek! Jómagam próbáltam a viszonylag egyenes mederfenéken valamilyen gödröcskét, törést keresni és azt meghorgászni. Készültem nagy dobásokra is, 20 grammos waglerrel, de erre nem volt szükség, mivel az elmúlt csapadékszegény időszak jelentősen lecsökkentette a tó vízszintjét, s az általam kihúzott helyen, a túloldalon szinte alig volt víz. Így maradt a középtájon lévő törés környékén tartózkodó halacskák becserkészése, több-kevesebb sikerrel. Ismerve a víz adottságait jó pár horgásztársammal együtt a nagyobbak megakasztására készültünk.
Most is beigazolódott, hogy egészen másként viselkednek a halak, ha egyedül próbálom elkapni a nagyját, mint mikor tizennégyen etetünk egyszerre és dobáljuk a felszerelést közéjük. Az etetéseken lehetett legjobban lemérni, hogy tényleg „Amígók párbaja”! Senki nem vitte túlzásba, nem lőtt be feleslegesen egyetlen gombócot sem. Látszott, hogy a cél nem a mindenáron való nyerés, hanem a baráti hangulat, a kellemes időtöltés. Senkit nem láttam abban mesterkedni, hogy a másik etetéséről „elhúzza” a halat. Ehelyett inkább baráti beszélgetések, az alkalmazott csalik közös kiértékelése jellemezte a napot. Sajnos a mai napon „igazi” nagy hal nem örvendeztetett meg senkit, de hát a halak már csak ilyenek.
Az emberiség nagyon sok mindent megtudott a természetről, a bolygónkról, a galaxisunkról az elmúlt évtizedekben, de hogy a pontyok mikor esznek, s mikor nem, az a mai napig rejtély, mint az UFÓ-k. Ennek ellenére megtettünk és megteszünk mindent, hogy becserkésszük őket.
A nap egyre feljebb emelkedett a fejünk fölé és lekényszerítette a reggeli pulóvereket, sapkákat rólunk. Tizenegy óra körül már azon bánkódtam, miért nem hoztam rövidnadrágot.
Nagyon hamar elérkezett a dél, a párbaj lefújása. A mérlegelési összesítőn
Az egyéni eredmények pedig a következők:
I. Rohács Péter 6240 gr, s ő fogta a legnagyobb halat is,
II. Sólyom László 6240 gr, plusz vigaszdíj: 24 órás napijegy,
III. Szabó László 4640 gr
IV. Bodnár Tibor 3480 gr, különdíj
A 4. helyezést elért amígó, Rohács Péter horgásztársunk jóvoltából különdíjban részesült, ajándékcsomag formájában.
A kupák és a különdíj átadását követően, szintén Rohács Péter barátunk által felajánlott, egyedi kupa került átadásra:
„Legjobb tógazda” díj, Farkas Péternek, az Amígó klub horgásztó üzemeltetőének.
A megható pillanatokat csak az láthatta, aki ott volt, azt leírni, elmesélni nem lehet, ezért meg sem próbálom.
A felajánlott díjakat külön köszönjük!
A lényeg: ha jó emberek összejönnek, kellemesen tudják magukat érezni. Köszönet mind a 14 résztvevőnek, aki megtisztelt jelenlétével, munkájával és jó szándékával!
LaciApu