A munkahelyen sikerült kiharcolni néhány nap szabadságot, tehát szerdán peca. Alig vártam, hogy kikapcsolódhassak, tehát ami fér minden a kocsiba, rakós bot, versenyláda, és még sokan mások.
Szokás szerint napfelkelte előtt érkeztem, legalább kibeszélgettük magunkat Petivel. Éjszaka telihold volt, úgysem tudott igazán aludni senki, inkább horgásszunk. Előbb a fenekező zúg be egy ígéretes helyre, majd elkezdem összerakni a rakóst, mert én bizony ma rakóssal akarok pontyot fogni az Amígón.
Több mint
Újra bedobunk és várjuk, hátha újabb élmények következnek. Közben a rakós botos etetés elképesztő módon beindul, egymás után jönnek a pontyok. Nem győzöm dícsérni a befűzött 1,3 gumit, ez aztán a teljesítmény. Néha azt sem tudom, hol jár a hal, de a hal akkor is meg lesz, ha reménytelennek gondolom, a finom szerelék miatt. Ma minden sikerül, mosolygok magamban. Hirtelen kapás van a Robi botján, meg az én fenekezőmön is. Egyszerre vágunk be és egyszerre is fárasztunk, ráadásul két nagyponty a horgainkon? Igen, fárasztás párosban. Előbb a Robié lesz szákolva, aztán az enyém, most nekem jut egy gyönyörű tükrös, Robinak meg egy termetes nyurga „jár”.
Elképesztő ez a mai nap, a tógazda pedig csak mosolyog. Teheti is, van mire büszkének lennie, nem hogy pontyot fogunk, de mekkorákat? Élmény fogni őket.
Hátha megint…Jól gondoltam, szinte telepatikusan előidéztem, hogy kapás legyen, a zsinór belazul. Bevágás és a hal baloldali politikai irányvonalat mutatva, balra húz. Pillanatok alatt kész a képzeletbeli kifli, a bokrok alól kell kicsalogatnom őkelmet jó hosszan.
Végre megvan a hatalmas töves. Talán ez a mai nap fénypontja, hisz mindjárt vége is a napnak…
Harangi Csaba