Tizenötödik alkalommal rendezte meg megyénkben a Hajdú-Bihar megyei Horgász Szervezetek Szövetsége a harcsafogó versenyét a látóképi tavon. Közel 30 eltökélt horgász regisztrált a versenyre, akik közül 25 fő a meghírdetett napon, 2015.09.05-én megjelent csónakjaikkal a tó parton, hogy megvívják a nagy harcot a tó rablóival.
A verseny időtartama 2015.09.05-én 08:00 órától, 2015.09.06 12:00 óráig volt meghírdetve, azaz 28 órán keresztűl volt lehetősége a versenyzőknek eldönteni, hogy ki a legjobb az idén harcsafogásból.
Debrecenből szemerkélő esőben indultam el reggel hét órakor, bízva abban, hogy a tavon már nem ez az időjárás fogad. Ez így is történt, nem esett. A versenyzők már készülődtek, a csónakok egy része a vizen, a felszerelések, kellékek, csalik a helyükön, jöhet az eligazítás és utánna a megmérettetés.
Durkó István versenyfelelős nyolc óra előtt tíz perccel tartott egy rövid eligazítást, tulajdonképpen egy rövid emlékeztetőt, hiszen a verseny kiírás minden feltételt és versenyszabályt tartalmaz, ami a versenyre valő jelentkezés alap feltétele volt. Pontosan nyolc órakor egy hosszú kürtszóra kirajzottak a csónakok, hogy és minden versenyző, versenyző páros elfoglalta a vizen az általa legjobbnak tartott helyet. Elkezdődött a csata. Egyrészt a harcsák ellen, másrészt egymás ellen, hiszen másnap délig ki kell hogy derüljön: ki a legjobb.
Voltak, akik csak a pergetést választották
Úgy nézett ki még ekkor, hogy az időjárás kegyes lesz hozzánk, vagyis nem fog esni az eső. Hozzá értők szerint ez a legjobb időjárás a harcsafogáshoz. Kicsit borult ég, kicsit hűvösebb idő, amibe még a szemerkélő eső is belefér. De ez nem így történt. Fél tíz körül leszakadt az ég. Ömlött az eső, de a versenyzők mintha tudomást sem szereztek volna a megváltozott tényezőkről. A csónakok ugyanabban a pozicióban. A záporeső hangját elverte a kuttyogatók ütemes és jellegzetes hangja.
Fél óra elteltével megállt az eső és már azt hittük, hogy ezzel vége, de a távolban megjelent a vészjósló sötét felhőzet, ami egy kis aggodalomra adott okot. Közben azért a versenyzők sorra jelentek meg zsákmányukkal mérlegelés céljával. Igaz egyenlőre csak az apraja mutatkozott, na de majd később...
Közben a parton a szurkolás mellett más teendőkkel is el voltunk foglalva, hiszen közeledett az ebéd ideje és harminc egynéhány éhes szájat kellet betömni. Úgyhogy elkezdődtek az előkészületek az ebédfőzéshez. A segítők közül mindenki talált magának valami hasznos munkát és a mesterszakács hozzáláthatott az alkotáshoz.
Az előbb említett sötét felhőtől való félelem beigazolódott. Az ebédet is szakadó esőben fogyasztották el a versenyzők. Rövid pihenő, egy kávé, üdítő egy spangli és irány a nyílt tenger, akarom mondani a látóképi tó esőtől áztatott víztükre. " Ezek fanatikusok!" hallatszik az ebédlő sátor sarkából egy dörmögő hang. Ennek a dörmögő hangan a tulajdonosa viszont, mint utólag kiderült, soha nem pecázott. Drukkolni viszont nagyon szeret és a segítsége a házkörül is nagyon jól jött. Egyébként tényleg fanatikusok. Szakadó esőben gubbasztanak a csónakokban, egy fával ütik verik a vizet és közben káromkodnak. Hát mi ez, ha nem fanatizmus? Igen! A versenyhorgászathoz-legyen az bármelyik vállfaja-kell egy adag fanatizmus. Ettől lessz izgalmas, ettől emelkedik az adrenalin és ezért szeretjük. Na de, elkalandoztam egy kicsit.
A délután eseményei is nagy részben is esőben zajlottak. Megfogódott az eddigi legnagyobb méretű harcsa is. Az elkövető Szabó László. Na nem olyan kapitális, de eddig ő az esélyes a legnagyobb hal dijának az átvételére. Eddig! Akkor gyors számvetés a fogások körül. Nézzük a részeredményeket. Szabó Norbi-a legelvetemültebb fanatikus-8 darabbal vezet. Horváth Sanyi kevéssel lemaradva, majd Szoboszlai Csabi következik. Mondom eddig!
Elállt az eső. Ideje hozzákezdeni a vacsorához. A hadtáp beindul. Krumpli pucolás, sütéshez való előkészületek, asztalok terítése, egy pohár sör és lassan lehet jönni vacsorázni. Úgy kell elkészíteni a kaját, hogy mindenki melegen tudja elfogyasztani, ami ugyan egyszerű feladatnak látszik elméletben, na de a gyakorlat más eredményt mutat.
Egy csettintésre nincs ott mindenki egyszerre. Kisebb csoportokban jönnek a fiúk. Van akinek úgy kell könyörögni telefonon, hogy ugyan jöjjön már ki, mert teljesen ehetetlenné hűl ki a vacsora. Kitalálták, hogy ki az? Hát a legelvetemültebb páros. Szabó & Szabó.
Vacsora a előtt azért még mérlegelünk. A sorrend nem változott. Jó hangulatban telik a pihenő idő, mindenkinek jó étvágya van és közben tart az élménybeszámoló és a tapasztalatcsere. Verseny helyzet van, de mégis elhangzanak kisebb-nagyobb titkok a csalikról, a módszerekről. Nem tapasztalható az irígység egymással szemben, érezhető, hogy nem vérre megy a dolog, de mégis verseny.
A vacsora az utolsó cseppig elfogyott. Apropó! Elmondom a menüt, mert még nem említettem, hogy a szakács, Dúrkó István személyében, mivel etette az embereket. Az ebéd csülkös káposztás babgulyás volt, a vacsora tárcsán sütött csirke szárny és comb, sült zöldségekkel, szalonnával és sültburgonyával. A holnapi ebéd viszont érdekesen alakult. Ugyanis még reggel teljesen bizonytalan volt a másnapi ebéd, mert az a javaslat érkezett, hogy legyen az ebéd az, amit megfognak a versenyzők. Egyszóval harcsapaprikás nokedlivel. Mostmár elmondhatom: összejött!
A menetrend megint a délihez hasonlóan alakult, evés ivás, kávé, cigi és máris mindenkit a vizen lehetett látni a csónakokban.
Beesteledett. Többen úgy gondolták, hogy többet ér egy alvás és hajnalban frissen lehet folytatni a harcskergetést, csak egy azaz egy páros gondolkodott másképp. Persze, hogy kitalálják. Szabó & Szabó. Nincs mit hozzáfűznöm. A beszámolójuk szerint sajnos a kapások éjszaka szinte megszüntek, néhány kisebb példány akadt csak a horogra. A pihenés mindenkire ráfért.
Hajnal öt óra. Na mire ébredek. Nem, nem kakas szóra, hanem a kuttyogató hangjára. Tudják: buff, buff, buff. Lassan minden csónak a vizen és folytatódik a kűzdelem.
Délelőtt jóval kevesebb fogás volt mint tegnap, az okát nem tudjuk. Változott az idő, de azesőből még reggelre is jutott jó nagy széllel, de már délelőtt a napot is láttuk. Ha már felkeltünk, akkor mi is tegyük a dolgunkat, hiszen még az ebédet meg kell főzni. Amikor hozzákezdtem a harcsákat tisztítani, azaz konyhakész állapotra hozni, akkor tapasztaltam, hogy ezek a harcsák rákokat fogyasztottak. Kivétel nélkül mindegyik.
A felajánlott és a kifogott halak nagy része 500 gr. és három kiló között voltak. A legnagyobb kifogott hal, még mindíg az az öt és fél kilós volt.
Mire mindennel elkészültünk fél tizenkettő volt. Még egy félóra és le kell fújni a versenyt. Minden versenyző az utolsó pillanatig bízott abban, hogy jön majd a mobidik. Nem így lett. A versenynek vége, ebéd, majd eredmény hírdetés.
Na kik jöttek ki utoljára a partra?
Igen, eltalálták.
Na nézzük a végeredményt:
A 36 órás verseny ideje alatt 66 darab folyami harcsát fogtak a versenyzők, aminek az össz súlya 142 kg volt. csak megjegyezni kívánom, hogy tavaly ennek a fele került tritékre.
A verseny győztese Szabó Norbert lett 14 db hallal, aminek az össz súlya29,55 kg.
Második helyezett Horváth Sándor 8 darab hallal, aminek az össz súlya 18,75 kg.
A harmadik helyezett Szoboszlai Csaba lett 11 darab hallal, amelyek össz súlya 17,97 kg.
A verseny legnagyobb halát, melynek súly 5,56 kg volt a Szabó & Szabó páros másik tagja, Szabó László fogta.
Gratuláció jár minden versenyzőnek, akik részt vettek ezen a szélsőséges időjárás közepette lezajlódó versenyen és természetesen a díjazottaknak, akik tulajdonképpen az össz fogás felét produkálták. Az erdményhírdetés után és a fotózkodás közepette próbáltam faggatni a résztvevőket a rendezvényről. Aki egyetlen egy halat sem fogott, az is azt mondta, hogy egy jól megrendezet, jól szervezett versenyen vett részt, aminek nagyon örül, legközelebb is jön, ha teheti. halkan csak annyit jegyzett meg, hogy jól ki tett magáért ezen a versenyen a MOHOSZ. Nem ragozom tovább, mindenki jó szájízzel rendezgette a verseny által ütött sebeket és várják a következő lehetőséget a megmérettetésre.
Voltak, akik csak a pergetést választották 
