Címlap

Ember és hal harca – etikusan

Olvasóink értékelése:  / 0

A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvény az általánosan tiltott halfogási módok között – a robbanó és mérgező anyagok, a szúrószerszámok és a váltóáramú eszközök, nyaklóhálók társaságában – említi az ún. gereblyéző horgászati módszert. Tilos tehát úgy horgászni, hogy a hal testébe kívülről akarjuk a horgot megakasztani. Nem csak a módszer alkalmazása tilos, ha véletlenül akad szájon kívül a horog, a halat akkor sem tarthatjuk meg. Ezzel szemben megtartható az a hal, amelynek a szájába a horgász aktív közreműködése nélkül akadt a horog, hiszen a horgász közreműködése nem mérhető. Így igazolást nyer a sokak által etikailag kifogásolt bevágó szerkezetek alkalmazása.

Az ember és a hal harca akkor kezdődik, amikor a csaliba elrejtett horgot sikerül a halba akasztani. Az ehhez szükséges mozdulatot hívjuk akasztásnak, berántásnak, bevágásnak. A küzdelem mindig kétesélyes, ám a horgász felé billen a mérleg, ha ismer és alkalmaz is néhány fogást.

A hal megakasztása az ún. aktív horgászmódszereknél (pl. pergetés, legyezés) szinte automatikus, nagyobb gondot jelent azonban a fenekezésnél és az úszózásnál. E módszerek eredményessége már akkor félig-meddig eldől, amikor a horgász elhatározza, hogy egy vagy – ahol a helyi előírások azt nem korlátozzák – két bottal kíván egyidejűleg hódolni szenvedélyének. Általános szabályt nehéz felállítani, a horgászhelytől, az adott időszaktól, a horgász rutinjától, reflexeitől egyaránt függ, hogy alkalmazhat-e egyszerre két készséget.

Nyilvánvaló, hogy ahol viszonylag ritkábban, kevésbé óvatosan veszi fel a hal a csalit, két bottal, egy-egy készségen több horoggal, gyakoribb halfogásra számíthatunk. Ahol viszont gyakran, de óvatosabban jelentkezik a hal, két készség használata még a rutinos horgász számára is zavaró lehet. Ilyen esetben egyetlen bottal több halat foghatunk.

Az eredményesség feltétele, hogy minden pillanatban számoljunk a kapással. A botvég és a súly között (fenekezésnél), illetve az orsó és az úszó között a damil a lehető legrövidebb, azaz lehetőleg feszes legyen. Megfelelő tér szükséges a bot mozgatásához, ezt ne feledjük a botok elhelyezésénél. Az orsó fékjét ne húzzuk szakítóra, de hiba az is, ha túl laza. A botnyél kézközelben legyen, hogy szükség esetén idejében reagálhassunk.

Kapás esetén a bot határozott megemelése elegendő ahhoz, hogy a horoghegyet a hal szájába akasszuk. Vegyük figyelembe, hogy a szúrástól megiramodó hal saját tömege így is biztosítja, hogy a horog hegye megfelelő mélyen üljön. A túlságosan lendületes „bevágás” eredménye gyakran zsinórszakadás, rosszabb esetben bottörés.

forrás:agroinform.hu