Cikkek

Harcsázás

Olvasóink értékelése:  / 4

ElégtelenKitűnő 

• 
• 

 HARCSÁZÁS

Hol keressük:

A harcsa nagyobb folyóink és tavaink ragadozóhala, nappal búvóhelyet keres magának, többnyire éjszaka aktív. Búvóhelyül előszeretettel választ nagyobb gödröket, mélyedéseket, amennyiben nincs ilyen gyakran beáll a medertörés vonalába is. Mindig a legmélyebb részeken kell hogy keressük egyaránt folyóvízen és tavon. Folyókon nappal többnyire alámosott partoldalak mély, örvénylő vizénél tartózkodik. Éjszakai órákban kihúzódik egészen a part széléig a bandázó kishalak után. Tavakon is a legmélyebb részeket kedveli, de érdekes tapasztalat, hogy főleg tavaszi hónapokban, amikor a napsütés felmelegíti a partszéli vizeket, a harcsa kimerészkedik partközelbe sütkérezni. Ívási időszakban nagyobb bedőlt fák mellett, gyökerekkel benőtt partoldalon tartózkodik, ikráit őrizve.

 

 

 

 

Kapási idők:

Mivel a harcsa éjjeli ragadozó, a kapási idők is kitolódnak erre a napszakra, de kivételt képez az időjárás alakulása. Elsősorban a nyári fülledt melegben kirobbanó zivatarok előtt fokozódik az aktivitása, idegessé ingerlékennyé válik, állandó mozgásban van, szinte mindennek odavág ami elékerül. Ilyenkor aratnak a pergetőhorgászok. Ha napközben van a zivatar akkor a vihar elcsitulása után már nem nagyon mozog, elfekszik a mederfenéken. Este sötétedés után 1 órával már érdemes bevetni a harcsára felcsalizott horgot, amennyibe éjfél után 1 órával még nincs kapásunk, kár tovább próbálkozni. Alkalmasak még a napfelkelte előtti órák is, gyakran a harcsa ilyenkor is táplálkozik.

A vizszintingadozásra is reagál a harcsa, ez az a hal amelyik zavaros vízbe is táplálékot vesz magához, ilyenkor kihúzódik egészen a partmenti vizekre is. Áradás előtti ún. "pezsdüléskor" fokozódik a kapókedve, áradáskor étvágyát megtartja, az ár levonulása után visszahúzódika mélyebb vizekbe. Valószínűleg ez azzal magyarázható, hogy áradás idején a víz elönti az árteret és onnan számos bogarat, férget, pockot hoz a víz magával, és a harcsa teletömheti a gyomrát, ilyenkor halat is ritkán fogyaszt. 

Horgászmódszerek:

A harcsára az úszózás, fenekezés, pergetés, valamint egy speciális horgászmódszer: a kuttyogatás módszerével horgászhatunk.

Az úszós horgászmódszer nem terjedt el eléggé, ennek ellenére eredményes lehet, főleg állóvizeken, tőzeglápokon (Vajai őstó) ahol csónakból horgászunk, és nem kell messzire hajítani a felcsalizott horgot. Az úszó nagyméretű legyen, lehetőleg olyan anyagból készüljön ami ellenáll a mechanikai sérüléseknek (parafa, hungarocell), felhajtóereje nagy. Az úszót sohase fekekezzük le, tapasztalat szerint a védekező harcsát gyakran amiatt veszítjük el, hogy az ólom elakad a fenéken lévő akadályba.

 

 A fenekezős horgászmódszer a legelterjedtebb, legnagyobb számban ezzel a módszerrel fogják a legtöbb harcsát. Az ólom legyen nagy, mivel jelentős távolságra kell eljuttatnunk a felcsalizott horgot, az ólom alakja állóvízen gömbölyded, míg folyókon lapos, hogy a sodrás el ne vigye. Éjszakai fenekező horgászatnál elengedhetetlen kellék egy megbízható működőképes viharlámpa, amelynek a vízfelőli oldalát staniolpapírral lefedjük, mert a fény zavarhatja a partmentén tartózkodó halakat. Éjszaka ugyanis a harcsa kihúzódik a part közelébe, hogy apró halakat ragadozza. Kapásjelzőt nem érdemes használni, mivel a harcsa oly erősen ragadja meg a csalit, hogy gyakran a gyanútlan horgász horgászbotját is vízberántja. A bot hegyének bólogatásából tudunk következtetni a kapásra, amely először egy- két rántás, majd egy határozott erős húzás formájában jelentkezik.

 

 

 

A követekező horgászmódszer a pergetés, amellyel a "látott" harcsát lehet megfogni a legkönnyebben. A pergetéshez műcsaliként használhatunk támolygó illetve körforgó villantót (nagyobb méretűt). Támolygó villantók közül a kanál formájúak váltak be legjobban (ABU Toby, DAM Effzet). A körforgó villantóknál a szélesebb kanalúak a legmegfelelőbbek (Mepps Long Killer). A gumihalakkal való horgászat is eredményes lehet, itt a nagyméretű gumihalak jöhetnek csak szóba, a horog szerelésénél azonban ügyelnünk kell arra, hogy stabilan legyen rögzítve, ugyanis elképesztő erőhatásoknak van kitéve a harcsa szájában a szerelék. Woblerrel való horgászatnál zavaros vízben mindig feltűnő színű woblert válasszunk, tiszta vízben pedig olyat amely a legjobban hasonlít a vízben lévő táplálékhalakhoz. Rendkívül ügyeljünk a műcsali zsinórra való felerősítésére. Ha a harcsa a felszínen rabol, tehát látható, akkor úszó woblert használjunk (Rapalák közül: J, SSR, Original). Amennyiben erőművek alvizén horgászunk pergetve úgy a merülős woblereket részesítsük előnyben (gyakran nappal is mozog a harcsa az erőművek kavargó oxigéndús alvizén). A műcsali vontatásánál ügyeljünk a jó vezetésre, gyakorlott pergetőhorgász meg tudja szinte méterre pontosan mondani, hogy milyen mélységben jár a műcsalija. Feltűnően szakaszosan kell vezetni a műcsalit, ugyanis a harcsa látása nem olyan erős, inkább a mozgásérzékelő szervei a kifejlettebbek. 

A következö horgászmódszer talán a Magyarországon használtak közül a legeredményesebb

Ez a kuttyogatás.

Ősi magyar horgászmódszer, amely a harcsa jó hang illetve rezgésérzékelő tulajdonságait használja ki. Speciális eszközre van szükség hozzá az ún. kuttyogatóra, amely anyagát tekintve készülhet fémből és fából egyaránt (a szegedi halászok konyhakésbő készített kuttyogatót használnak, míg a felső Tiszán a diófából faragott kuttyogató mellé teszik le a voksukat a harcsavadászok). Maga a szerszám három fő részből áll: nyél, él, kanál. Sok vita kering arról, hogy a kuttyogató hangja valójában mit utánoz, egyesek szerint a vízbe ugró békát, mások szerint a harcsa rablásának hangját, egy biztos: az egyik legeredményesebb horgászmódszer.

 

 

 

 A kuttyogatás mozzanatai a követekzők:

Mindig csónakból történik, a szereléken csak eg y kötést engedjünk meg, ez pedig a horogkötés legyen. A szerelék nem tartalmaz mást mint egy, vagy kettő 80-150 g-os szivarólmot, amit a zsinórra felfűzünk, alá ütközőt teszünk. A legalsó ólom aljára szoktak piros rojtot kötni, meg lehet próbálni, sokak szerint nincs sok jelentősége. Ezután jöhet a horog felkötése, amit nagyon gondosan végezzünk, mivel itt a leggyengébb a szerelékünk.

 

 

 

 A kuttyogatás technikája a következő:

A "fát" jobb kezünkbe fogjuk, a mozdulatot a víz felé először válból indítjuk, majd ahogy a vízre ér a kuttyogató tányérja a karunkkal húzunk egyet, az utolsó fázist a csukló erőteljes határozott mozdításával fejezzük be. Ha tökéletesen csináljuk, nem lesz loccsanó a hang, hanem olyan mint amikor egy dugót kuhúznk az üvegből, sok gyakorlást igényel, de az eredmény kárpótolhat minden gyakorlásra szánt óráért.A hangot tulajdonképpen a kuttyogató tányérja által húzott víztölcsér leszakadása hozza létre.

 

 

 

 Felszerelés:

A harcsázáshoz erős felszerelésre van szükség, mivel a legkeményebben védekező halfajok egyike, és ha belegondolunk, hogy testömege meghaladhatja a 50-80 kg-ot akkor joggal választhatunk kemény szereléket. 

Úszós, illetve fenekezős horgászathoz hasonló felszerelést alkalmazzunk, talán annyi különbséggel, hogy úszózásnál kicsit hosszabb legyen a horgászbot. A bot hossza 3-3,6 m, akciója B, illetve parabolaakció, dobósúlya 150-350 g, a bot önsúlya nem lényeges mivel itt nem tartjuk állandóan kézbe a botot. Az orsó minimum 70-es zsinórkapacitású legyen. A zsinór legalább 40-es, de ahol nagyobb harcsára is számíthatunk, illetve akadós a terep ott bátran használhatunk akár 70-es átmérőjű zsinórt is. Az utóbbi időben elterjedt a multifil zsinór amit a harcsázásnál is nagy sikerrel bevethetünk. Elegendő a 30-35-ös átmérőjű, mivel ennek nagyobb a szakítószilárdsága mint a hagyományos monofil zsinóroké. A horog legyen tűhegyes és vastaghúsú, mivel roppant nagy erőviszonyoknak van kitéve, a márka szempontjából a WMC-t, illetve a Mustad-ot ajánlom 3/0-7/0-ás méretben. A horog vásárlásakor ne fukarkodjunk, érdemesebb megvenni a kissé drágább, de jobb minőségű horgot.

pergetésnél a bot legyen 3-3,3 m hosszú, dobósúlya 80-150 g, akciója B, a gyűrűk, külünösen a keverőgyűrű legyenek nagy méretűek, itt már lényeges szempont a bot önsúlya mivel egész idő alatt a kezünkben tartjuk, kompromisszumot kell találni. A zsinór legyen strapabíró, és erős, ugyanakkor rugalmas, méretét tekintve sohasem használjunk 35-ösnél vékonyabbat. Az orsó legalább 4 csapágyas legyen a legkorszerűbb nyújtott, polírozott dobbal, mert csak így dobhatunk megfelelő távolságra, fékrendszere megbízható legyen.

A kuttyogató felszerelés a legkülönlegesebb, így ezt hagytam a végére. A bot szokatlanul rövid 1,8-2,0 m, de viszont rettenetesen erős, dobósúlya 250-500 g, sokan tengeri bototkat használnak, ezeknek a spiccgyűrűje görgős kivitelű, igy a zsinór kevésbé csavarodik. Az orsó nagyméretű, előnyös a multiorsó használata, mivel erre fér fel sok zsinór, és ami a legfontosabb csavarodásmentesen. A zsinór mindenképpen fonott zsinór legyen, mert a fenéken lévő akadályok mellett úszik el a horogra akadt harcsa, így strapabírónak kell lenni. A horog minimum 3/0-ás méretű hegyes vastaghúsú legyen, sokan háromágú horgot használnak, de az egyágú is megteszi.

Úszós szerelékek:

 

 

 

 

 

 

 Fárasztás, kiemelés, élvetartás:

A harcsa az édesvízi halaink közül a legkitartóbban küzdő halfajta. Megakasztás után, mint egy mozdony elkezd rohanni, ilyenkor a gyanútlan, tapasztalatlan horgász a botot is alig képes kézben tartani. Ha ilyenkor nem sikerül megállítani zsinórszakadás lesz a horgászat vége. Az első kirohanás után általában elfekszik a fenéken a hal, csak a fejét lóbálja, ilyenkor a féket kissé ki kell engedni, és a horgászbot nyelére ütéseket kell mérni, vagy pengetni kell a feszes zsinórt, általában erre nekirugaszkodik a harcsa egy újabb kirohanás erejéig, de ijenkor már fogytán van az ereje. Meg kell próbálni a víz felsőbb rétegeibe késznyszeríteni, és állandó mozgásba tartani, ha nem engedjük lefeküdni a fenékre akkor már majdnem biztos a siker. A fárasztás következő szakaszában a harcsa fejre állva próbál megszabadulni a "kantártól", ilyenkor farkával ostorozza a zsinórt ami a horgászboton erőteljes rántgatásokban mutatkozik meg. Ilyenkor szokta öszsekenni nyálkával a zsinórt, ami a fárasztás ideje során eggyre feljebb csúszik, egyes horgászok következtetni tudnak az esetleg elszabadult hal méretére, ez tulajdonképpen nem mindig fedi a valóságot. Az utolsó fázisban a hal buborékokat enged ki magából, ez már biztos jele a fáradásának, majd a zsinór hajlásszöge elkezd csökkenni, végül a harcsát is megpillantjuk. Még ilyenkor is tartogat őkelme meglepetéseket a gyanútlan horgász számára, csak akkor szabad a kiemelést megkísérelni, ha a harcsa fejét megérintve a hal már nem kezd el kirohanni. A kisebb példányokat természetesen szákoljuk, mindig fej felől merítsünk, ha a feje benne van a szákban a többi testrésze engedelmesen utánnacsúszik. kézzel is meg lehet próbálkozni a kiemeléssel, erős kesztyűt érdemes húzni, mert a harcsa tűhegyes kefeszerű fogazata könnyen lehámozhatja az ember kézfejéről a bőrt. Még egy tanács: kézzel való kiemelésnél, a harcsa fejét mikor a vízből kiemeljük, a testét tengelyirányban elkezdi csavarni, a 6-8 kg-os példányok képesek a horgász kezét is kicsavarni. Ezért a legcélszerűbb ilyenkor a mellúszó kemény sugarát a másikk kézzel megragadni, és mikor elkezd csavarodni, ellenkező irányba kell fordítani. A legbiztosabban vágóhoroggal lehet kiemelni a harcsát, amikor felénk úszik és a szája résnyire tátva van az alsó álkapcsába kell beakasztani a vágóhorgot, és egy határozott húzással kell kiemelni. A vágóhorgot sohasem hurkoljuk a csuklónkra, sokszor előfordult már baleset emiatt, hogy a még nem kellően fáradt harcsa megugrott, és csak a szerencse no meg persze a csónakdeszka mentette meg a horgász életét.

Életbentartása többféleképpen is lehetséges, régen bárkákban tárolták, gyakran a kiemelése nem volt egyszerű mert a harcsa gyakran odakapott a horgász kezére. A legegyszerűbb módszer a felkantározás, az alsó álkapocsba erős kötelet fűzünk, és azt stabilan kikötjük. Mindig annyi kötelet kell engedni a harcsának hogy el tudjon fekükni a fenéken, mert az állandóan mozgásban lévő harcsa hamar elpusztul.

Mit tegyünk a horogra?

Élő csalik:

Nagy a választék, de a legjobb talán a hal. Ugyanis a harcsa leggyakrabban halat eszik. És ha termetesebb harcsát akarunk fogni, akkor legalább tenyeres csalihalat,  tegyünk fel. A leggyakrabban használt csali a kárász. Sokáig él a horgon, de sajnos lusta, szeret meglapulni. Ezáltal észrevétlen marad. A dobást  jól viseli. Beszerzése körülményes. A következő csali a vörös szárnyú keszeg és a bodorka .Előnyük hogy nem állnak meg folyamatos mozgásban vannak, hamar magukra vonják a figyelmet. Ráadásul a bodorka kedvenc csemegéje a harcsának. Aztán jó csali még  a dévér illetve a  karika keszeg. A dévér nagy melegben a felsőbb vízréteget nem bírja, hamar el pusztul. Inkább tavasszal illetve ősszel kínáljuk fel. A horgon nagyon jól mozog. Tavasszal a legjobb harcsa csali a menyhal. Ez a csali, értelemszerűen folyóvízen értendő. Jól bírja a horgon , erőteljesen tőr a fenék felé. Jó csali még a sügér főleg ívási időben, mivel nagy ikrapusztító, ezért a harcsa azonnal elpusztítja. Ilyen még a naphal és a paptetű.

A következő csali csoport a giliszták. piócák, nadályok.

A legismertebb a harmatgiliszta, sötétben lámpával eső után gyűjthető enyhén agyagos talajú helyeket kedveli. Vödörben kevés földet tegyünk onnan ahol szedtük kis füvet vagy mohát téve rájuk sokáig eltartható. A horgászatra hűtőtáskába vigyük, mert a melegben hamar tönkre megy. A legjobb a berki giliszta, de zöldgiliszta néven is nevezik. Mi iszapgilisztának hívjuk. Az árnyékos vizes helyeket kedveli, főleg nadály szedéskor szedik. Nagyon jó csali a nadály. Kiválóan jó kuttyogató csali. Hátránya nehezen gyűjthető és nagyon drága!A nadály kemény húsú izmos pióca féle, főleg gilisztákkal lárvákkal táplálkozik. A hirtelen hőmérséklet változást nem bírják.

Favorit csali még a ló pióca. Nagyon jó csali, szívós sokáig eltartható. Háta világosbarna hasa sárga, patakok vizek partján kövek alatt található, ragadozó nem vérszívó.

Szóba jöhet még mint csali a lótetű, vagy lóbogár lótücsök néven ismert. A harcsák nagyon szeretik, hozzá jutni kicsit nehézkes. Tárolása elkülönítve történjen mert megölik egymást. Erre a célra gyufásdobozokból készítet kis istálló megfelelő.

Nagyon fogós csali még a kagylóbél. Szinte minden iszapos aljzatú mederfenéken megtalálható. A kagylót szétvágva akár többet is tűzhetünk a horogra. A kemény részén tűzzük meg.

Aztán sokan csaliznak még belsőségekkel tüdő , szív stb. Személy szerint ezeket nem kedvelem.

Vertikális kuttyogató csali:

Említésre méltó még egy fajta csali ami mű csali, és kuttyogatáskor használják. Több változata van jómagam a polipszerű változatát próbáltam. Az első alkalommal egy 5kg-os harcsát adott, nagy meglepetés volt, főleg hogy előtte semmi másra nem volt kapás. Tőlünk nyugatabbra nagyon kedvelt  és hatásos kuttyogatási  mód. A módszer egy kis gyakorlást igényel de utána a kapástalan napokon amikor zavaros a víz, okozhat meglepetéseket.

 

Néhány alapfogalom :

Mi a libra felírat jelentése a botokon ?

A megszokott, grammban kifejezett dobósúly után kutatva olyan adatokat találunk a bottesten feltüntetve, mint 2 lbs, 2,5 lbs, 3 lbs stb.. Fontos dolog, hogy ezek az adatok nem a bot dobósúlyát jelentik, hanem a bot karakterisztikáját, azaz tesztgörbéjét (angolul: Test Curve, rövidítése TC). Egy libra 454 gramm, ha ezt felszoroznánk például egy 3 librás bot esetében, akkor 1362 gramm „dobósúlyt” kapnánk, ami egyértelműen butaság.

A tesztgörbe megértéséhez képzeljünk el egy négyzetrácsot, amely előtt a bot nyelét vízszintes állapotban rögzítjük, majd kezdjük el a spiccét lefelé húzni (vagy súlyokkal terhelni). Ha a bot megadott paraméterei valósak, akkor egy 3 lbs bojlis bot esetében 1362 gramm kell ahhoz, hogy a bot hegye a négyzetrács előtt függőleges helyzetbe kerüljön. Ebben a helyzetben a bot nyele és spicce egymáshoz képest derékszögben helyezkedik el. Ez az alap terhelés, amelyet egy ilyen karakterisztikájú botnak el kell tudni viselni! Természetesen ennél lényegesen nagyobb terhelést és görbületi ívet is képesek (pl. kapitális hal fárasztása során) a bottest károsodása nélkül is elviselni!

Melyik piócával lehet horgászni?

 A lópióca

Ismertetői: testhosszúsága 6-10 cm. Színe a sötétbarnától a palaszürkéig vagy a feketéig sötétedhet, testének peremén olykor világos szegély húzódik, egyébként szembetűnő rajzolata nincs. 10 kis szeme van, amelyek az elülső szelvények oldalain helyezkednek el. Állkapcsaiban két szabálytalan sorban 14-14, meglehetősen tompa fog található, melyek nem teszik lehetővé a számára, hogy gerinces állatok bőrét átvághassa.

Élőhelye: álló és lassan folyó vizek

Tápláléka: a közeli rokon orvosi piócával ellentétben nem vérszívó, hanem kifejezetten falánk ragadozó. Minden víziállatot, amelyet le tud győzni, elfogyaszt. Zsákmányát egyben nyeli le.

Az orvosi pióca 

  Védett!!!

Ismertetői: teste 10-15 cm hosszú. Színe a piszkos-, olykor sárgásbarna és sötét olajzöld között változik. Az alapszínen 6 feltűnő, vöröses hosszanti sáv látható, közölük néhányat sötét foltok tarkítanak. Hasa sárga, egyenlőtlenül elosztott fekete foltokkal. A fejtájék nem határolódik el élesen, a 10 kis szem felül, az elülső szelvények oldalain helyezkedik el. A test elülső és hátulsó végén egy-egy tapadókorong van. A szájnyílásban 3 félhold alakú, finoman fogas állkapocs található.

Élőhelye: túlnyomóan lápos, mocsaras vizek és dús növényzetű tavak lakója.

Tápláléka: a vízhez járó emlősök vérével táplákozik.

 

 

Az ősi harcsa csali

 

A lótetű avagy a lótücsök

A lótücsök (Gryllotalpa vulgaris) az egyenesszárnyúak rendjébe,a szökdelő tücsökfélék családjába tartozó rovarfaj. A lótücsök-félék (Gryllotalpidae) a többi tücsköktől igencsak   eltérő csoportot alkotnak és ez  földalatti, ásó életmódjával magyarázható.

Megjelenése                                   

Tücskök között a lótücsök legnagyobbnak számít  mivel a kifejlett rovarok átlagosan 3-5 cm nagyságúak lehetnek. Háta barnás, hasa sárgásbarna színű , teste bársonyosan szőrözött. Feje kerek, előtor pajzsa gömbölyded a szemei aprók, csápjai fonalasak. Elülső láb párja  erőteljes lapátszerű széles ásólábakká alakultak át. A vakondéhoz hasonlítható tehát erős a földi túrásra kifejezetten alkalmas.

A rövid első szárny alatt legyezőszerűen összecsukható hátsó, farkszerűen megnyúlt szárny található, amellyel kitűnően repül.

Életmódja                                  

 A lótücsök éjszaka aktív igazán. Nappal saját maga vájta labirintusszerű járataiban tartózkodik. Leginkább nedves talajban érett trágyában, komposztban fordul elő. Tápláléka  főleg állati eredetű, rovarlárvák,giliszta,de szárasság idején növényi részekkel is táplálkozik.

Kacskaringós járatai, többnyire a felszínhez közel húzódnak, de telelni akár egy méter mélységbe is lehúzódhat. A hímek hangjuk felerősítésének érdekében  egy Y alakú járatot fúrnak amelynek nagysága és alakja olyan,hogy az elágazás közelében ciripelő tücsök hangerejét növeli. Rendkívül óvatos  előre és hátrafelé is ügyesen mozog ha megijed gyorsan tűnik el a föld alatt. Felszínen a párosodás idején  jelennek  meg éjjel, szürkületkor  és ilyenkor pár méteres magasságban repkednek is a szitakötőéhez hasonlítható repülő mozgással.

Szaporodása                                   

A párzási időszak május hónapban kezdődik. A hím nászénekét jellegzetes hangját mellső szárnyainak gyors egymáshoz dörzsölésével éri el. Az udvarlás után a nőstény kapaszkodik fel a hímre és megtörténik a párzás a talajfelszínen.

A terhes nőstény szárazabb talajban tyúktojás nagyságú fészeküreget,kamrát épít ahova kb. 150-500 petét rak le. A petékből két három hét múlva kelnek ki a hangyanagyságú fehér színű lárvák. Elég lassan fejlődik csaknem két év kell neki,hogy elérje kifejlett méretét.

Lótetűvel csalizni  jó pár halfajra lehet hiszen a kecsegétől kezdve a kitartóan védekező márnára,nagyobb pontyokra is  eredményesen horgászhatunk vele ,de jól tudjuk,hogy igazán a harcsáknak ellenállhatatlan csalétek. Közismert tény,hogy a halak az élővilág legérzékenyebb szaglószervével rendelkeznek.

Persze vannak különbségek egyes halfajok között,de a harcsáé különösen  kifinomult. Jellemző rá, hogy különösen vonzódik a borzasztóan büdös dolgok iránt. A lótetű potroh részében lévő  folyadék anyagot fegyverként használja. Amikor izgatott állapotba kerül ezt  az anyagot kifecskendezi. Önmagában is elég büdös a lótetű,de ennek a folyadék anyagnak nagyon kellemetlen szaga van. A harcsa  számára azonban vonzó  így is úgyis  a lótetű ezért az  felkelti  figyelmét és előbb utóbb kapást  eredményez.  Sokan úgy vélekednek,hogy kuttyogatás során a legeredményesebb csali a lótetű.

Felmerülhet a kérdés,hogy honnan ismeri a legnagyobb ragadozó halunk a földben élő rovart. A lótetű  a nedvesebb talajt kedveli és ha eljön a szárazság  ideje akkor  a számára megfelelőbb élőhelyet keres fel ami lehet  éppen különböző vizek iszapos partszakaszai. Más  útón módon is belekerülhet a vízbe de  a partközelből  már nem nehéz véletlenül belekeverednie. Tény,hogy a harcsák   fő táplálékát a halak képezik,de ha van rá módja,hogy egy kicsit nassolhasson akkor a lótetűre ha tudná lehet,hogy azt mondaná,hogy ez ronda,de finom!

   

A lótücsök a tücsökfélék között a legnagyobb és legerősebb. Ereje ásólábaiban összpontosul. Régebbi szakirodalom szerint „az előlábak ereje olyan nagy,hogy az összes test egy-kétszázszoros súlyának felel meg”. Ennek bizonyítéka labirintusszerű járatai.

 Ereje hatalmas, növekedése azonban lassú csaknem kétéves fejlődésű. Ahogy a halak esetében sem fogunk mindig nagyobbakat úgy a lótücsök begyűjtésénél is nagyon változó méretű példányokat találhatunk. A tavaszi időszakban sűrűbben található nagyobb méretű tücsök majd nyáron jóval kevesebb a kifejlett méretű. Ahogy egyre melegebb van és egyre nagyobb a szárazság úgy egyre nehezebb nagyobb mennyiségben találni. Ilyenkor inkább a közepes méretűekkel találkozhatunk. Később ősszel újra sűrűbben vannak nagyobb méretűek.

 Nagyon változó a horgászok igénye,hogy milyen méretű tücsköt tűzzön horogra.

Persze sokan eleve csak nagy méretű tücsökkel szeretnének csalizni. Vannak akik nem foglalkoznak azzal milyen méretű mert azt mondják ez is az is beválhat úgyis a szaganyag a lényeg. Persze az sem mindegy hány darabot kell feltűzni a horogra ahhoz, hogy egy jó kis csali csokrot  kínáljunk fel a harcsáknak.

 Amiket én árulok azok között a legkisebb méret körülbelül 3,6 centis és van jóval nagyobb méretű tücsök is vegyesen. Válogatott kifejezetten csak extra nagy méretű tücsökre  nincsen kapacitásom. Elvégre a horgászboltban sem nagyon válogatják ki a nagyobb méretű piócákat ha azt veszünk éppen. Azt kell megbecsülni amihez hozzá lehet jutni a  horgászboltokban vagy éppen nálam.

 

Nem sok horgászbolt vállalja fel,hogy lótetűt is tart. Egyrészt a tárolás miatt másrészt mert nem mindenhol keresik annyira,hogy megérje tartani nekik.

Sajnos  a lótücsök tehát nem nő olyan gyorsan mint az eleségállatként árult tücskök.

 A lótücsök ragadozó életmódot folytat agresszivitása rendkívüli. Az eleségállatként árult tücskök tenyésztése jól működik és nem is olyan bonyolult dolog. A lótücsök a tücskök között teljesen eltérő fajt alkot. Föld alatti életmódja,agresszivitása és lassú növekedése miatt tenyésztése teljesen más körülményeket igényelne. Személy szerint én nem tudok komolyabb próbálkozásról ami mesterséges tenyésztésével foglalkozott volna. Szakirodalomban is kevés felhasználható információt lehet találni.  Felnevelésével kapcsolatban végeztek egyes kísérleteket  kutatók.

 Egy nagyon régi szakirodalomban így olvashatunk róla:

„A lótetű ketté vágatván az a része amelyen a feje volt enni kezdte a másikat”

 Egy kis biotechnológia megoldás nem volna rossz a lótetű bizniszben sem,de nem ezzel a csoda csalival foglalkoznak a kutatók manapság hanem haszonállatok géntérképezésével. Igaz amerikai genetikusok muslicákban azonosították az agresszív viselkedés kialakulását elősegítő géneket. Lótetűben  azonosítanák és kioltanák ezeket a géneket na akkor megszülethetne a „kezes bárány ”lótetű. Akkor könnyedén tarthatnánk együtt sokat is.

Vissza szállva a realitás talajára ahol az agresszív lótetű járatai húzódnak, számomra is sok még a kérdés ezzel az állattal kapcsolatban milyen szinten érdemes vele foglakozni. Egy biztos mi horgászok szeretjük legalábbis csaliként felhasználni. A zöldségtermesztők meg gyűlölik mivel kárt okoz nekik és irtják  többféle vegyszerrel.

Annak ellenére,hogy a horgászok sem babusgatni akarják hanem az a cél ,hogy egy szép harcsát fogjanak vele érdemes megbecsülni ezt az állatot is ha már a jó Isten megteremtette. Aki nem horgászik vele,de kertjében károkat okoz és mindenáron ki akarja irtani az találhat vegyszermentes megoldást is. Erről írok később egy másik cikkben.

Sokan használnak úgynevezett „lótetű istállót” amit saját kezűleg is készíthetünk. A horgászat előtt belerakjuk a tücsköket a fából vagy műanyagból készült istállóba amiben biztosan nem ölik meg egymást.  Biztos és praktikus megoldás. A „ lótetű istálló” készítéséről Antos Zoltán a Horgászok barkácskönyve című könyvében olvashatunk hiszen külön fejezet foglalkozik vele.

 

 

 

 

A lótücsök tárolása

 

                                             "lótetű istálló"                                              

Feltehető a kérdés mi a helyzet akkor ha tücsköket hosszabb ideig akarjuk életben tartani. Több megoldás közül lehet választani, de a választás a horgász lehetőségeitől is függhet például a helytől,szabad idejétől, vagy éppen attól,hogy milyen felesleges felhasználható dolgok vannak otthonában. Üvegek,hordók,kannák stb.

Ami tény ugyebár,egyik lótücsök megölheti a másikat. Ezért célszerű egyesével tárolni őket, de az állománylétszámtól függően és a tárolási térfogattól függően akár egyben is lehet  tárolni.

Személy szerint én mindkét módszert kipróbáltam. Tavaly nekem bevált az a módszer  amikor a tücsköket  kisebb mennyiségben egyesével befőttes üvegekben tároltam hűvös helyen. A befőttes üveg feléig több éves szinte földszerű szarvasmarha trágyát raktam. 

Tetőt sem raktam az üvegekre mert az üveg falán nem tud felmászni és elvileg felröppeni sem tud mert kevés neki a hely. Nem jött ki  egy darab se a nyár folyamán,de biztos ami biztos  kilyukasztott tetőt  nem árt rá  tenni ha lakásban akarnánk pár darabot tárolni! Így még biztosabban el lehet kerülni egy összezörrenést a barátnővel vagy feleséggel ha  véletlenül összefutna egy tücsökkel a lakás valamelyik zugában.

  Megfelel a virágföld is akár vagy sima föld is a lényeg,hogy ne por száraz földbe tegyük bele szerencsétlen állatot mert kiszárad. Tartottam hosszabb ideig is akár hónapokig is üvegben,de az átlag eltarthatóság befőttes üvegben  véleményem  szerint 2-3 hét.

 Nem állíthatom,hogy nem lehet elhullás 2-3 hét alatt,de így el lehet tartani egy kisebb 40-50 darabos készletet csak ellenőrizni és etetni kell. Megdöglik néhány akkor érdemes lefagyasztani és később azt is felhasználni.  Táplálékként adhatunk nekik gilisztákat, apró növényi hulladékot.

Egy másik lehetséges megoldás  amikor egy nagyobb hordót vagy tejes ládát esetleg esővíz tartályt vagy ivóvíz tartályt beállítunk lótücsök tárolására. Ebbe nedvesebb földet, érett trágyát,komposzt földet  rakunk. Kb .15-20 centimétert hagyjunk vissza legalább  a hordó felső részétől és addig rakjuk meg a rendelkezésre álló földdel.

Rakhatunk lapuleveleket a föld felszínére. Ez csökkentheti az egymás megöléséből adódó elhullást. Éjszaka amikor felszínre mászik nehezebben találkozik egyik a  másikkal. A hordó tetejére tegyünk sűrű hálót mert kirepülhet. A járatukért is keményen harcolnak   tehát ha túl sokat helyezünk bele akkor a megmaradt mennyiség  kevesebb lehet. Eltaláljuk az arányokat így még hosszabb ideig eltartható. Véleményem szerint 100 literes hordóba rakott megfelelő minőségű trágyában,földben 80-100 db  elfér.

 

 

                         Lapulevelet tudunk szedni valahol az jól jöhet.      

 Példaként mesélném el,hogy  tavaly októberben beleraktam egy 200 literes hordóba  érett szarvasmarha trágyát és 250 db tücsköt. Idén februárban néztem meg őket. Meglepődtem mikor év elején megnéztem mert jóval kevesebbre számítottam,de  szinte mind meg volt. Az időjárás azaz a hőmérséklet elég jelentősen befolyásolja őket mert nagy melegben felgyorsulnak és ilyenkor gyakrabban esnek egymásnak. Ezért hűvös helyen célszerű tárolni. Amikor szükség van csalira  elhúzzuk  a lapulevelet  mondjuk egy kőműves kanállal  vagy valamivel megkapargatjuk a hordó fala felől a földet és  találkozunk a bele rakott tücskökkel. A hordóból nem tud kijönni ha letakarjuk valamilyen hálóval. Veszedelmes állat mert erős ásólábával képes a lágyabb műanyagot is kirágni. Egyes gilisztás dobozok tetejét gond nélkül képes kirágni. Nem egy horgászboltos ezért sem foglalkozik vele. 

                                           Egy kirágott gilisztás doboz

 Ebben a kis írásban próbáltam összefoglalni az én meglátásaimat mivel páran érdeklődtek a tárolásról. Kinek mire van lehetősége úgy próbálja meg tárolni  a tücsköket . Megéri-e vállalni az ezzel járó macerát az a vizeken kiderül!

 

 

 

A kuttyogatás hidrodinamikája

 

Mitől és miért „ szól „ a kuttyogató?

Ne ijedjen meg senki,nem fogok magasröptű szakkifejezésekkel teletűzdelt kiselőadást tartani e fizikai jelenségről. De mint ezt az ősi,sportszerű horgászmódszert szívesen alkalmazó pecás,régóta foglalkoztat a címben feltett kérdés.

Az,hogy a harcsa a kuttyogató keltette hang vagyis  víz alatti lökéshullám által horogra csalható,köztudott.

Hogy ez a táplálékállatok vízbeesésének,vagy a konkurens fajtársak „rablásának” hangjára hasonlít-e,és ennek tudható-e be a csalogató hatása,máig vita tárgya.

Valószínűleg az is lesz még sokáig, de hadd maradjon egy kis titokzatosság ebben a mindent tudni akaró világunkban!

Meglehetősen érdekes jelenségek játszódnak le kuttyogatás közben,kezdve ott,mikor a fa a vízfelszínt áttöri,egészen a víz elhagyásáig.

A kuttyogatáskor létrejön az un. kavitáció ,mely egyébként egy mindenki által ismert jelenség.

Nem más,mint apró légbuborékok halmaza,melyek a hirtelen bekövetkező nyomáscsökkenés hatására,szilárd tárgyak közvetlen közelében jönnek létre.Például a hajócsavar mozgása is létrehozza a jelenséget ami egyébként csökkenti a motor hatásfokát.

Hajlok rá,hogy van igazság az elméletben: a legutolsó fázisban,amikor a kuttyogató elhagyja avizet kismértékű kavitáció jöhet létre- ez a fotókon is látszik. De szerintem jelentős szerepe van a kuttyogató feje  által a kuttyogatás kezdésekor magával „rántott” levegőnek is.

Tehát a folyamat: a  kuttyogató vízre érkeztekor,a felgyorsuló fej magával ránt valamennyi ( a fej nagyságától,formájától és a mozdulat sebességétől függő mennyiségű) levegőt,a légbuborékok fölött összezárul a felszín.

A kuttyogató feje a vákuum  hatására magával húzza a víz alatt a buborékot,majd kifelé a vízfelszín áttörésekor nagy sebességgel  a „szabadba rántja „ azt.

A kuttyogató hangja a „légbuborékok” nagyságától,átmérőjétől és hosszától függően lehet mélyebb vagy magasabb. Ez a folyamat nagyon gyorsan zajlik, relatíve nagy nyomáskülönbséggel lépnek fel közben. A mozgássor utolsó szakaszában valamilyen szinten kavitáció is létrejön,de a főszerep véleményem szerint a légbuboréké.

Írásomat ne vegye senki készpénznek,csak egy kíváncsi horgász „hangos” elmélkedésének,gondolatának.

 

TECHNIKÁK

  

A stupek!

  

A stupek az ősi módszerből a felkötős harcsázásból eredhet amikor egy belógó nádra ill.bokorra,faágra kötötték fel a csalihalat s így várták a harcsákat.A stupek manapság készülhet műanyagból üvegszálból ,nádból és bármi olyan anyagból ami csak a kezünk ügyébe kerül ,de mégis a legnépszerübb a bermancső talán a könnyű hozzájutás miatt.Manapság nagyon sokféle stupek van forgalomban és a köztudatban.Ezúton szeretnénk néhányat bemutatni: 

Ez az úgy nevezet behúzós szerelék .Otthon minden nehézség nélkül elkészíthető, a villanyszerelő boltban tudunk hozzá vásárolni  ha minden igaz így nevezik mü 3  pvc védőcső 16-os.A kívánt hossz méretre vágása után a végeit lezárjuk úgy hogy a zsinór keresztül menjen a csövön és a végen forgóval ütköztetjük. Továbbá kell még sztiropol szigetelő lemez ebből először kivágunk egy hasábot majd csiszolással a kívánt alakra gömbölyítjük. Kifúrjuk majd ragasztással rögzítjük. A módszerhez két bot kell és lehetőleg két ember. Az ólom olyan méretű legyen hogy a behúzásnál helyben maradjon  kb min 150g.Előszőr az ólmot dobjuk be úgy hogy a segédbot zsinórját is rákapcsoljuk. A bedobás után a segédbottal húzzuk vissza a főzsinórt majd a stupekot felcsatoljuk a csalihallal és a szereléket vissza húzzuk és ha minden igaz az ólom eközben helyben marad.

 Kejfel jancsi

 

A főzsinórra felfűzünk egy  ólmot , ami egyhelyben tartja szerelékünket. Ezután felkötjük a főzsinórra a készre szerelt bukó stupekot. A nagyméretű (alsó) forgón lévő kapocsba beakasztunk egy cseppólmot. Ennek mérete a csalihal nagyságától függ, mert az ólom emeli fel a halat a víz felszínére. Ha túl nagy az ólom, akkor a hal nem ér a vízbe!. A csalihalat a hátuszonya alatt tűzzük a horogra. A háromágú horgot a hal hasa alá úgy helyezzük, hogy kapásnál a harcsa könnyedén tudja a csalival együtt behörpinteni. Ez lehet egy kengyel típusú szerelék. A szerléket csúszó ólommal is szerelhetjük ebben az esetben a főzsinór feszítésével lehet a csalihal helyzetét beállítani.

 

A csali feltűzése:

 

  

Multis Spanoló

 

  Gyorsaság, rugalmasság, hatékonyság - három kulcsszó, amelyek szorosan kapcsolódnak a sikeres harcsázás fogalmával. Gyakran későn érünk ki a vízre.  A halak sokszor a szürkületben már jelentkeznek, ezért fontos a gyorsaság. Néhány perc alatt rögzíthetjük sáscsomóhoz-nádhoz bokorhoz-karóhoz, bójához.. A távolság állítható akár 30m-ig.Akár horgászat közben is állítható a változó körülményekhez. A képen látható kis cucc prémium minőség kb 40EUR, de létezik olcsóbb változata műanyagból pl Unicat.

 

  

Planer board

 

 S

 

piccbotos harcsázás

 A kis szerkentyűre köthetünk közvetlenül is csalihalat vagy úszósan. De akár egy kéttestű jól mozgó

műcsalit is !Ami a lebegő veretésével hívja fel a figyelmet!

  

                 KEBAB-SZERELÉK

 

 Ismét egy újdonságot,egy új szereléket szeretnék bemutatni. 

A módszerhez ajánlott felszerelés: 2,70m-3,30m 300g körüli bot,egy erős-robosztus orsó,40-50kg szakítós fonott zsinór. 

A módszer lényegében egy emelt fenekező variáns.

 

 A monofil zsinórra 10-20db harmat vagy iszapgilisztát tűzünk.Pár gilisztát ollóval kettévágunk.A szerelékhez lebegő bojlít használunk.Ízben legjobb a rákos,halas,halibutos. 

A végeredmény egy lebegő,mozgó,ízes-illatos falat,ami nagyon vonzó a harcsák számára.Ezzel kicsit feltuningolhatjuk a sima fenekezős szerelékünket.