Az időjárást nézve szinte lehetetlennek tűnt a léki horgászat. Nem semmi, +6 fok és szemerkélő csendes eső. Ilyen időben minden elolvadhat, gondolná a horgász, kivétel néhány tó. Szerencsére, ahova én megyek ott még mindig 12 centi a jég, még elbír.
Meg is lepődök, ahogy befordul az autó, a parkoló megtelt. Mindenki ki akarja használni a vastag jeget, annyian vannak, mintha nem is tél lenne. A tógazda szempontjából örvendetesnek mondható, de én is örülök egy kis pihenés nem árt, rám fér, enyhén szólva…
Persze ez az idei év első horgászata, remélem jól fog sikerülni…Vannak már készen lékek bőven, egy kis „fejszés” rásegítéssel már lehet is horgászni. Előbb a csukázó kerül a helyére vörösszárnyúval, majd előkerül a spiccbot is az etetőanyaggal együtt. Csalinak elég egy szem pinki, semmi más nem kell, no meg egy kis hidegvízi etetőanyag. A nagy 2x1 méteres közös baráti lék látszott a legjobbnak, békéshalazás szempontjából. Szabi is kint van, úgyhogy ketten állunk neki aprítani a kárászt. Jönnek is kérés nélkül, valamivel a fenék fölött kapnak, megszakítás nélkül. Picit pár millimétert süllyed az antenna, kétszer megismétli és már ficánkol is a horgon. Úgy fogjuk léken mintha nyár lenne.
Persze közben ránézek a csukázóra és át is alakítom, finomítok valamit. Drótelőke nem kell és hármas horog sem, le vele….Csak egy süllőző horog a monofil főzsinórra, nesztek finnyás csukák, ez van… Kíváncsi vagyok így tetszeni fog-e rablóhalaknak?
Harangi Csaba