Hírek

Visszatekintő – HOKÉV horgászbotok – Emlékképek egy emberöltő után

A rendszerváltás kellős közepén:

A cég / ne szégyelljük: a HOKÉV / USA-ból komplett teleszkópos-csőbot gyártó gépsort rendelt.

Ha már lúd, akkor legyen kövér, a gyártósor elé prepreg gyártó egységet is, számítógépes mintavágó asztallal, hogy ne függjünk az alapanyagtól sem. Ugrás volt ez az ismeretlenbe: meg kellett Magyarországon valósítani egy olyan korszerű technológiát, amit addig elméletben is csak homályosan ismertünk.

A technológia :

hk-2Akkor Dél-Koreában élte fénykorát, oda utazhattunk kollégámmal megtanulni a gyártás folyamatait. Az út kb. 36 óra repülővel, 3 átszállással, végig nappal, szemben a föld forgásával, az ország legdélibb csücskébe, Pusanba. A cég központi egysége a csúcstechnológiát képviselte / karbo-kevlár-aramid/: az üzemlátogatás közben kisebb pánik tört ki, amikor elkezdtem a fényképezőgépet kattogtatni, nem tudtam, hogy ugyanott katonai sisakok és golyóálló mellények is készülnek. Az alvállalkozó üzemében néhány nagyszériás botot gyártottak, főleg hazai piacra. Itt töltöttünk két hetet.

Dolgozók, üzem, munkakörülmények :

hk-3A koreai emberek nagyon barátságosak, szorgalmasak és rettentően munkabírók. Közöttük voltunk egész nap. Szinte megállás nélkül nyomták a pedálokat, húzták a karokat, kallantyúkat, hajtottak egész nap. / Itthon persze az összes gép pneumatikus és hidraulikus működtetésű volt, az amerikaiak tudták a régi szlogent: „kényelmesen élhet, dolgoznak a gépek” /. Az üzem kissé elhanyagolt volt.

A gyártás:

Csaknem minden fázisában csöpögött a gépekről valami, hol a cellofánnal, hol az üvegporral, hol pedig a műgyantaporral kevert víz. Ez eleinte tócsában állt, majd elindult a másik gép felé. Így aztán a betonpadlóba kis csákánnyal csatornákat vágtak, melyek egyesültek az ajtónál, kifolytak az udvarról a nyitott kanálisba. A terep lejtős volt, a tenger 1km-re, a többit tessék elképzelni.

Pusan városa :

hk-1Iparilag igen fejlett volt, sok üzemmel. Így aztán a tengerben persze nem lehetett fürödni. A horgászokat hétvégén kb. 10 fős bárkákkal kivitték vagy 20km-re, egészséges halat fogni. Több mint két hétig voltunk az üzemben, a teleszkópos csőbot gyártásának minden létező technológiai folyamatát megtanultunk, a prepreg szabástól a díszítésen át a nyelezésig. Várt minket a hazai üzem Tiszaújvárosban, ahol a legújabb gyártási eljárással, poliészter műgyantából és üvegszövetből gyártottuk – elsősorban exportra – a gyönyörű, /elfogult vagyok, ez a korral is jár, lásd még: idő-és emlékek/ könnyű, erős teleszkópos horgászbotokat. Az első darab ma is a vitrinemben van, nem horgászhat vele senki. Fontos megemlítenem: aki elindította ezt a projektet, már nincs közöttünk, Ágh Károlynak hívták.

Utóirat:

Nem az üzem kitűnő gárdáján és a termékek minőségén múlott, hogy ez az élenjáró technológiát képviselő üzem és gyártás néhány év után megszűnt. Az már egy másik történet. Hazafelé, a gép fedélzetén, a külföldi lapok címlapján ezt olvashattuk: „1st president in Hungary : Árpád Göncz” . Ismét itthon vagyunk.

( szöveg: Holló Imre, képek: HAZAI HORGÁSZ )

forrás: hazaihorgász