Hírek

2,5 kilo ikra

Március van. Enyhe télen vagyunk túl (mint ahogy a cikk végére kiderül, sajnos). Alig várom már, hogy érezzem a védekező hal kirohanásait, rúgásait a horognyélen keresztül. Napok óta esik és hát a 8-9 Celsius fokos levegő sem éppen horgászatra csábító, így marad a pecás újságok olvasása, lapozgatása. 

Nézem a rekordlistát is. Átböngészem, mert érdekelnek a rablóhalak és az, hogy milyen TERMÉSZETS vizekben fogják őket. A nagyhalakkal dugig rakott mészárszékek nem az eseteim.

Legnagyobb meglepetésemre találok is 3 gyönyörű halat és ráadásul mindet élővízben fogták!

A megdöbbenés ezután jön. Egy csodás süllőt tilalom kellős közepén ejtettek el, igaz kukoricával, pontyozás közben. Csak remélni tudom, hogy visszakerült éltető elemébe, bár a fénykép tanulsága szerint nagyon viharvert volt ez a fenséges állat, tiszta sár és kosz. Pedig látszott ikrától duzzadó, gömbölyű hasa. Összeszorult a szívem a kép láttán. Olvasok tovább. Bár ne tettem volna. Két meseszép, gyönyörű csukaóriást is elejtettek, még a tilalom előtt (legalább is dátumozni így dátumozták). Mindkettő hazakerült. Ez onnan derült ki, hogy az egyiket a garázsban fényképezték le, a másiknál meg a bejelentőn megjegyzésként a hóhér (lenne kevésbé szalonképes jelzőm is rá) még oda is írta, hogy két és fél kilo ikrát találtunk benne. Könnyes lett a szemem…

Lányaim, Luca 8 éves, Lili 6, Léna 4,5 közül ekkor lépett be a szobába az egyikőjük. Látta a könnycseppet mindkét szememben. Kis együtt érző oda bújás után szaladt is a család másik feléhez beszámolni a bajról: - apa horgászújságot olvas és mégis sír! Na, be is indult a katasztrófa turizmus a házban. Pillanatokon belül, ott volt mindhárom és vigasztaltak, de kíváncsiak is voltak a miértre. Elmondtam nekik, hogy horgásznak titulált bácsik milyen szörnyűségeket tettek. A legkisebb nem igazán értette, de Luca lányom kisegített és lefordította „gyereknyelvre”: -megölte anyukáját és gyerekeit! Léna a maga 4,5 évével ezen nagyon megdöbbent és kiakadt, de ekkor meg Lili lányom próbált segíteni azzal, hogy kicsinyei nem voltak még, mert azok még „csak” ikrák voltak és hát az még igazából nem ivadék, úgyhogy a bácsi csak gonosz, de nem ölt meg semmit. Léna ült maga elé merengve, majd azt mondta:- de igen, anyukájukat…

Megkérdezte, hogy a 2,5 kilo az sok? Mivel még csak óvodás, nem igazán van fogalma a mértékekről. Mivel kezdett eldurvulni a helyzet így a vitát berekesztettem.

Amióta lépni tudnak viszem magammal horgászni őket. De vannak dolgok amiket már a legelején megbeszéltünk. Pl: hogyan bánjunk a halakkal, mikor és melyiket kell azonnal visszadobni és, hogy miért. Azért mert még tele van ikrával, vagy már nincs benne ikra, de a fészkét őrzi, vagy nagyon ritka és így tudjuk védeni, mint például mifelénk a compót- gyerekeimnek, doktorhalat, mert ez könnyebben megjegyezhető és kiejthető számukra, stb.

Félreértés ne essék, mi is horgászunk konyhára. Hál’istennek szeretik a gyerekek a saját készítésű füstölt halat, törpeharcsa pörköltet, halászlevet, tepsibe sült csukát, rántott süllő szeleteket.

De mégis ha május vége előtt süllőt vinnék haza lekorholnának, mert egyszer olvastunk olyat, hogy a süllőpár sokáig védi a kikelt ivadékokat. Megkérdezték, meddig? Azt találtam mondani, hogy május végéig. Azóta nem hajlandóak megenni június 1 előtt a süllőt. Lehet, hogy elszúrtam, de az még inkább lehet, hogy mégsem.Halászlébe mindig van ikra. Hogy honnan? Hát az ezüstkárászból. Évente 2x, 3x képes ikrázni és így kiszorítani szebb, nemesebb és jobb halainkat. Így a belőlük készült étel sokkal inkább bocsánatos bűn, mint májusban fogott, ikrával teli, igazi vadvízi ponty feltrancsírozása és elfogyasztása.

Annak örülök, hogy végre már, évek óta van egy egyre szélesedő réteg, aki hasonló mentalitással áll a témához és érti, tudja, hogy természetes vizeink kifosztása mihez vezet, meg emlékszik rá milyen is volt még akkor horgászni, mikor vizeink tele voltak hallal és így minden tőle telhetőt megtesz ezen állapotok visszaállításában.

Lehet, hogy csekély a 3 gyermekem ilyen szemléletű nevelése, a sajnos még nagytöbbséggel bíró húshorgászokkal szemben, de bizakodom, mert hiszem, hogy a jó példa is lehet ragadós és hát majd később barátaik körében, még később pedig gyerekeik között is visszaköszön ez a szemléletmód. 

Ezen eset óta eltelt 3 év. Hogy eddig miért hallgattam erről? Hát azért, mert kíváncsi voltam saját lányaim fejlődésére ezen a téren is. És szerintem sikerrel jártam, mert egy-egy visszaengedett hal képes ugyan olyan eufórikus érzést kiváltani belőlük, mint a halnak a megfogása.

Szóval eltelt 3 év mégis emlékszem az aznapi jó éjt puszira. Mikor bementem legkisebb lányomhoz, Lénához, a jó éjt puszit követően, csak ennyit mondott:

-          apa, most már tudom, hogy a két és fél liter (egy óvodás, nem biztos, hogy kiismeri magát a mértékegységekben), az sok, naggggyon sok- mondta nyomatékosan

-          és honnan tudod ezt, Lénám?- kérdeztem

-          hát onnan, hogy szomorú voltál, nagggyon szomorú- válaszolta nyomatékosan. 

                                                                                                                           Praczu  Lajos