Hírek

Harcsák

 Match bottal harcsára az Amígón? 

Mostanában nagyon sok elfoglaltságom akadt, s ennek következménye ként nem jutottam ki horgászni. Természetesen ez alól kivétel az a néhány verseny melyen részt vettem, mindenféle előzetes tréning nélkül.

A mostani hétvégére is be volt programozva némi munka. Viszont az időjósok csak szombat délelőttre ígértek csak barátságos időt. Ezért a családom biztatásával, korán reggel keltem. Ami annyit jelentett számomra, hogy már 6 órakor a match botot suhogtattam.

A kevés szabadidőmnek és lustaságomnak köszönhetően 14-es főzsinór, 12-es előke, mert nem cseréltem és szereltem át a keszegezés után.

Ahogyan ez első bedobást megejtettem, furcsa halmozgásra lettem figyelmes. Akkor nem is akart leesni a tantusz, csak mikor megakasztottam az első folyami harcsámat. Mit mondjak?

Az a kis szürke, 40 centis úgy harcolt a match boton, hogy kész élmény volt a fárasztása. Álmomban sem mertem gondolni, hogy ennyire megkívánja a három szem csontit.

Még alig csobbant őkelme vissza, máris ott volt a következő jelentkező. A végeredmény egyébként 3 db hasonló méretű folyami.

A nap kezdett egyre jobban sütni, lekényszerítve a hosszú ujjú felsőt az álmos horgászról, s a kis szürkék is elcsendesedtek.

Kezdődhetett a kárászok, keszegek, pontyok becserkészése. Túl sok reményt nem mertem hozzá fűzni, mert akivel beszéltem, mindenki arról panaszkodott, hogy nem nagyon eszik a ponty.

Mivel a remény hal meg utoljára, egy feeder botot is betettem magam mellé, pellettel csalizva, a match horgára pedig kerestem egy kisebb szem csemegekukoricát a csonti mellé.

Nem tudtam unatkozni! Nem hagytak a pikkelyesek. Egymás után szedtem ki a kisebb-nagyobb kárászokat, s néhány dévért. 

Hoppá! Hajlott a feeder, s a tettes egy fél kilogramm körüli tükörponty. Amilyen gyorsan partra került, olyan gyorsan csusszantottam vissza a vízbe, kívánva neki, hogy nőjön nagyra. Nem sok időm volt elmélkedni, mert a wagler úszómon valami szöszmötölős kapás féle mutatkozott.

Tologatják az apró kárászok, gondoltam, s mikor elmerült az antenna, finoman megemeltem a négyhúszast. Ekkor ért az igazi meglepetés és már kezdtem szánni-bánni, hogy nem szereltem át erősebb zsinórra. Szerencsére jól akadt az aprócska horog, jól bírták a vékony zsinór és előke kötései. Megnyugtató volt az a tény, hogy nyugodtan sétáltathatom őkegyelmét, mert akadó sehol a környéken, van hely és idő is az úszkálásra.

Közel húsz perc után tudtam csak a ponty matracra fektetni, s készíteni róla a telefonommal egy fotót, mielőtt visszaengedtem. A pontos súlyát sem tudtam megmérni mérleg hiányában, de a 3 kg-ot közelítette meg (szerintem).

Fél tíz körül járhatott az idő, mikor megszólalt a telefonom, s elrontotta a horgásznapomat. Sürgős tennivaló, így hát pakoltam, pedig ebédet is hoztam magammal. Rámolás közben még megörvendeztetett egy újabb kis nyurga, ami egy kiló körül lehetett. Ő ment a vízbe én meg dolgozni.

A tervezettnél sokkal rövidebbre sikeredett a horgászat, még is azt mondhatom, hogy fantasztikusan éreztem magam, nem hagytak a halak unatkozni, a kis harcsák pedig színesebbé tették a napomat.

Köszönöm AMÍGÓ!

LaciApu